Haiku versek a beletörődésről

küzdött a tett, míg
bírt, majd hősi halált halt -
győzött a közöny

Nincs egyforma sors.
Sorsodtól nem futhatsz el.
Ne is szállj harcba!

szeretetlenül
eltemeted megmaradt
érzéseid is

Betakarózom
a beletörődésbe,
de kitakarnak.

A rám ruházott
hatalmam hordja most más:
sajnos kinőttem.

beleegyezés -
manipulált az ha csak
hallgatólagos

kihalt szűk utcák
ismerős festett arcok
pogány madonnák

mostanra kicsit
kevesebbszer gondolok
rád nagyon sokat

megköszönöd - ha
nélkülem is szárnyalsz - hogy
elengedtelek

Van hogy elesel,
de padlón maradni, már
a te döntésed.

senki sem látja,
ahogy bús emlékedbe
belekap a szél

kisujjesküvel
koronáztad a semmit
ez lett belőlünk

Porcelán álom
várt reánk, de kicsúszott
kezünkből. Ennyi.

csak feltartottál
pedig át is léphettél
volna hirtelen

végleg levetett
babérkoszorúd még jó
lehet leveshez

hol nem tehetem,
mit akarok, akarom,
mit megtehetek

Szétzilált álmok,
elszakadozott rongyos
élet - visellek.

lepkéből se lesz
megint lárva mi elmúlt
visszavágyni kár

ha papucsban jársz
télen meztelen nyárfák
közt sem lesz nyarad

Földi álmaid
Gomolyagát viheted
Át, letekerni

összehordhat szél
sok tücsköt bogarat rád
csendben nyílsz tovább

Ha nincs kiút a
sivatagból, homokba
dugom a fejem.

Szempillám mögött
könnyeim gyöngyei már
fegyelmezettek.

megszokásból még
mindig rólad álmodom
és veled élek

szó nélkül viszem
sorsom málháját - másnak
nehezebb jutott

A szennyes hófolt
az árnyékban is kopik,
könnyét hullajtja.