Haiku versek a betegségről

"Nem csinálok én
végig semmit rendesen."
(gyógyult rákbeteg)

Fülembe zúgó
Árnyékokban sikító
Síri gyerek-kór

Elzsibbad izmok...
Csorgadozó nyálaim...
reményt adhatnak!

stornóztatnám pár
régi életszámlám de
már végrehajtják

már-már beteges
ahogy egészségére
vigyázni próbál

kamu az egész -
bárányok helyett vörös
pöttyök leptek el

kórházi ágyon
hajnali vonatsikoly
riaszt álmomból

A kór és a seb
ledönt minden kórházat.
Mégis meggyógyul.

Karantén kezdett,
Karácsonyig keménység.
Kitartást, kérem!

Ne a gyógyszeres
dobozok között keresd,
egészségedet.

Segítsd az embert
orvostudomány, legyen
végre vakcina!

szeretetotthon -
egy néni kávét készít
halott fiának

Beteg a világ.
Zajos lét szülte baját,
Csend lett a gyógyír.

Félelmem nem az
hogy meghalok, mi lesz úgy
ha nem írhatok?!

Egy halk sóhajtás,
remény a dermedt csendben:
Újra lélegzem!

Egy darabka múlt
kéretlenül ránk zúdult.
Rejtélyes minden.

Susogó imám
elég-e Istennek a
fegyverszünethez...

Virrasztó éjjel,
anyám sóhajaitól,
megtörik a csend.

Féltékeny szörnyet
elpusztítani lehet,
önbizalommal.

Remegő keze
ősz haját simítaná.
Egy hete kopasz.

a szenilitás
diszkréten ér utol, nem
fogsz tudni róla

rég elfeledett
ölelések közt csenddé
bomlik az elme

kórházi ágyam
sem a régi már sokkal
ragaszkodóbb lett

soromra várva
megfeneklett jövőm az
orvos kezében

pattanó rügyek -
márciusi napsugár
betegágyamon

van egy jó hírem
meg egy rossz: végre nyár van
de az utolsó

apró gyerektest
fehér kórházi ágyon
letört tulipán