Haiku versek az életről

Szép emlékeket,
békét hagyj magad után
bármerre is jársz.

Mint a mákszemek
elszáradt gubójukból,
pereg az élet.

mint csendes eső
elszitál az életünk
tornácról nézem

csoszog az élet
a vén időn andalog -
csigatalpakon

Fekete menet.
Beton alatt könnyű föld.
Üres hintaszék.

ma sorsmuszájok
gubancait bogozzuk,
élet fonalán

Az élet nem csak
könnyed költemény. Néha
nehéz s kőkemény.

nagyon sok ember
vallja magát boldognak
minden ok nélkül

A képeim a
falon balra dőlnek, az
életem jobbra.

Úgy, ahogy dermed
tányéron a kocsonya,
remeg a jövő.

kunyhómban lepke
szövi nappali álmát
éji fényekről

Tejszagú keblen
fogatlan lét mozdít meg
visszaszámlálást.

Nyüszít ha rab lesz,
Üvölt ha visszatartod,
Vad kíváncsiság.

Rád figyelve nem
vettem észre hogy magam
mellett elmegyek.

nyomodban járok
de utamon más kövek
törik fel talpam

zsinórpadláson
eldöntött mozdulatok
életünk tánca

Hervadt álmaid
ereidben zúgnak, mint
hígult valóság.

élethez szív kell
a halhatatlansághoz
elég a lélek

A bakancslistám
sarkán szamárfülvirág
- nefelejcsszirom.

Nyűtt bakancsomba
tűzöm listaút-menti
szóvirágaim.

Szívvel Szeretni,
annyi, mint Élni hagyni
korlátok nélkül!

A csönd két szárnya
alatt, ártatlan játszik
velünk az élet.

Az aranyhídon
billeg, ég és föld között.
Súlya változó.

Az élet olyan
mint az idő - ha túl szép,
mindjárt esni kezd.

Egyszer fent, egyszer
lent - de az élet mindig
csak közben zajlik.

Hullámhegy csúcsán
új távlatod a megtett
utadból fakad.

Hullámvölgy alján
talajt ért lélek saját
Mestere lehet.

Ha egyedül vagy,
gondolataid urald -
ha mással, szavad.

aludni készül
a délután beérve
az esti magányt

Ismered dolgok
árát - de tudd meg mindig
értéküket is.

Hogy azzá váljál,
aki lehettél volna,
soha nem késő!

Hogy meghosszabbítsd
az életed, rövidítsd
meg az ételed!

Elhagyott úton
tévelyegtem - amikor
lelked megtalált.

Akarj egy kicsit
többet, mint csak létezni:
élni akarjál!

Röpke az élet,
illanó pillanatok
sora ölel át...

Bölcs elrendelés
életünk valamennyi
"elágazása".