Haiku versek az életről

Tejfölóceán
hullámai közt vagyok
csöpp babérlevél.

fűzfavessző leng
lágyan fújja déli szél
lélek - csend - élet

Aki sok apró
örömmel beéri, az
létét jól méri.

elsimul bennem
az élet végül mint egy
fáradt gondolat

Hosszú élet is
lehet tartalmatlan - és
egy perc is gazdag.

Gyantacseppekben
megkövült életeket
őriz az idő.

Éjszakákon át
minden tükröződésben
kereste magát.

Madár a réten
kövér szöcskét csipeget.
Nagyra nőtt a fű.

Egyetlen napban
szerelem, élet, halál -
Tiszavirág tánc.

Bántások után
te döntesz: áldozat, vagy
erősebb leszel.

szép pillanatok
nem kell számolnod őket
egyszerűen élj

apró életünk
a világegyetemben
kérésztáncot jár

Mi is az élet?
Félszavakban elvesző
őszinte mosoly.

Egy kiszakadt toll.
Ennyi az élet. Ma volt,
holnap semmi lesz.

Mint madár szárnya,
úgy feszül ki életem
fesztávolsága.

az élet jár-kel
nem is nézi az utat
végigmegy rajta

Testkeret fogja
lélekvásznamra festett
életképemet.

A legtöbb ember
feláldozza önmagát,
mert élni nem mer.

Menny a takaróm,
égtájak jegyeseim
- zarándok vagyok.

élni volna jó
csuprot színültig szűrni
halálra készen

Ki tud legszebben
elmúlósdit játszani
emberjelmezben?

Létünk villanás,
mint hegy mögött a villám
viharos égen.

Az ember csak egy
pillantás, aztán könnycsepp;
pora a földnek.

Voltam végtelen,
csak születésem óta
fogy az életem.

Életed filmjét,
hogy majd szépen kipihend,
kell egy hepi end.

az életébe
mindenki belerokkan
sírva nevetve

Az élet reményt,
a remény életet szül.
Feladhatatlan.

Hamis túlélők
foglyai vagyunk létünk
sivatagában.

Esőcseppeken
Hintázik a valóság -
Majd a porba hull.

A legszebb madár
mint az álom tovaszáll
létem szalmaszál

Megállsz egy percre
Élted mókuskerekén
S orra is estél.

piciny csodákból
maradandót alkotni
maga az élet

években méred,
napokban értékeled -
percben tékozlod.

Csak egy lábnyom vagy
a hóban, mit eltöröl
a reggeli fény...

a sorsod egy dal
süket termekre hangolt
koncertzongorán

lehajtott fejjel
egy napraforgó megállt
a föld megy tovább