Haiku versek a holdfényről

nyár végi szellő
megőszült felhőket fúj
a hold szemébe

Meglestem, ahogy
fekete hajadba túrt
a sápadt holdfény.

ablakunkon át
egymásba leselkedik
sötétség és fény

Korhadó tölgyfa
ágán holdfény csordogál...
Ezüstös cseppek...

Utca kövén fény
hömpölyög, halkan kopog
az est topánja.

földút sarában
holdfény loccsanva terül
- hömpölyög az ősz -

nap sugarával
kérkedik a hold mégis
jéghideg marad

öledbe bújnék
mint holdsugár csendjébe
apró csillagok

pocsolyában Hold
fénye reszket aláhullt
levél neszétől

sötét szobában
fényszőnyeget sző a hold
ablakrácsokból

Házak falára
holdfény rajzol gömbölyű
lombkoronákat.

beosont éjjel
a Hold fénye testemet
ezüstbe vonta

hűs tó tükrén hold
fénye rezzen, átlibbent
rajta az éjjel

Szűrt holdfény ömlik,
kileng a vágy - méz csordul,
s lágy avar az ágy.

maszatos felhők
vonulnak át fényarca
előtt a holdnak

Halvány Hold-érem
Égi pásztortüzébe
Emlékem szórom.

mosolygón szórja
holdkiflicsücske, fényes
csillagmorzsáit

hajnali holdfény
ölelkező sugarak
úsznak a tavon

ágak közt a hold
fényforgácsot szitál - csepp
figyelmet remél

A porcelánhold
remegő sugarakat
küld az estébe.

ezüst köntösét
kopasz fák ágaira
dobta ma a hold

ujjbegyed selyme
tincseimmel évődő
ezüst holdsugár

Ezüstszín holdfény
Lágy mimózaszirmokra
Szép álmot libbent.

siet a folyó
medrében a köveken
holdfény imbolyog

a hold ezüstje
belemar a sötétbe
csillagfogakkal

dús lombokra ül
finom kis fényszálakkal
a hold ezüstje

Az éji séta
akkor pompás, ha van egy
telihold lámpás.

Növényi mintás
árnyékszőnyeget terít
elém a holdfény.

Szirmokon lépked
az est. Megpihenni jő
a Hold ezüstje.

elhalkult a szél
nem hívogat a holdfény
csillagos éjcsend

Fülledt nyárestén
Ezüst holdfény megpihen
Platánfák alatt.

Szél hajtogatja
zizegő nádas között
- holdsugár árnyát.

holdas éjjelen
nád susogja titkait
könnyű szellőnek

kihalt az utca
éjfél után a holdfény
álomszép rajta

Tóvizén reszket
holdfény ezüst sugara:
csónakba botlik.

Faágak közé
lopózó ezüst holdfény
fiókát altat.