Jégcsapról szóló haiku versek

romos ház falán
jégcsapba rejtett álmok -
pókháló libben

Lassú cseppekben
aláhullanak, mint lőtt,
haldokló madár.

Jégcsapból egy csepp
párává lenni lehull.
Mindig jön egy új.

Szíved oly hideg,
fagyos jégcsappá dermedt,
hiányod ölel.

Hangom simogat,
feléd nyújtom a kezem.
A jég megrepedt...

Vízcsepp poroszkál
szikrázó napfénylétrán
jégfüggöny rojtján.

Jégcsapos eresz
alatt kiadó fészek
- szél licitálja.

eresz alá írt
tizenhét cseppemtől szép
jégcsapkötetem

Jégcsap pityereg:
hűs tél-könnyek öntöznek
zsenge virágot.

Fény táncol hideg
jégcsaporgonákon - tél
olvad tavaszra...

Jégcsapból szökött
vízcsepp hull csilingelve
egy tócsa felé.

tavasz gyermeke
játszik a jégcsapokon
cseppenve koppan

nem enged a fagy
jégcsap is csak didereg
hideg magányban

olvadó jégcsap
siratja alkotóját
haldoklik a tél

hófödte mezők
éhezik a természet
jégcsapok híznak

ereszcsatornán
függő jégcsapok rojtja
spagetti függöny

Jégcsapon játszik
Csendszőtte melódiát
Éjjel a holdfény.

Ereszről csepeg
napról napra rövidebb
raszta jéghaja.

feldíszítette
a tél az eresz alját
jégcsapfüzérrel

Csöpög a jégcsap.
Pajkos szelek játszanak
olvadó hóban.

Jégcsapok játsznak
nyírfák fagyott ágain
holdfény keringőt.

Jégcsappá lett könny
tavaszi naptól olvad
gyémánt-cseppekké.

csacsogva cseppen
eresz alatt a jégcsap
tavaszi dallam

Csend ül a tájon
téli magány muzsikál
jégcsapsor csendül

kopog az eső
hideg téli reggelre
jégcsappá nyúlik

az eresz alatt
a jég nyelvére fagynak
apró hópihék

téli csemege
jégcsapok hóbundában
a szél nyaldossa

Ereszem alatt -
jégcsap orgonasípján
szimfónia szól.