Kertekről szóló haiku versek

már csak mosolyod
virágzik a kertemben
jó hogy évelő

zöld almákkal dús
fák árnyékában ülök
én túléretten

illatos sóhaj
gömbölyödik a kertre
könnyű szél libben

Elhagyott kertben
Pitypangszöszöket kerget
Hársillatú szél.

indáját nyújtva
már elérte az ereszt
a kerti lugas

a sziklakertben
évelő virágokra
csillagfény hullik

virágoskertben
selyem fehér szirmokon
most a nap henyél

elcsendesedve
álomba mélyült a kert
kvarcfényű éjben

aprócska szirmok
csipkehálós díszpárnák
kerti díványon

Sziromszoknyában
dalol a tavaszi kert.
Csigaház nyílik.

Zöld kertszőnyegen
muszlinfényuszályt húz a
Nap lemenőben.

Itthagyott fészket
dajkált tujám a télen
madárdalt remélt.

virágos kertet
napsugár fénypecsétje
megbélyegezte

Elnyűtt hintaágy
nyikorgón ringatózik
zord téli szélben.

Kerti virágok
nevetése csilingel
csendes esőben.

áldásként hullik
a napsugár a földre
mosolyog a kert

Ébred a hajnal.
Csiripeléstől hangos
öreg almafám.

Csodálva nézlek
viráglepelbe burkolt
termő barackfám.

kerítésbe zárt
téltől meggyötört kertem
nyújtózni akar

Anyóka görnyed
falatnyi ágyás fölött.
Szépséget ültet.

Kövek árnyéka
egyenes barázdákon
hullámokat vet.

Minden kerteknek
legvirágabbika is
sorsnyi pillanat.

üvegszilánkba
öltözött levéldívák
kert kifutóján

kicsattan a fény
keleten, zümmögő kert
illata csap meg

hervadó kertem
ledobott álmát őrzöm
édes teherként

fázva didereg
kiskertemben az este
eső zuhog rá

csend. alszik a kert.
senki sem hallja, hogy sír
egy kis zöld fenyő.

csöppnyi kertemben
rózsaszirom álmait
ringatja a szél

az ősz sétálva
könyörtelen tépdesi
kertem díszeit

kertem utolsó
virágába csókoltam
jövő tavaszát

napsütötte kert
színes virágszigetén
festői színfolt

inspiráció:
illatában haikut
rejteget a kert

alvó kert felett
suhanva száll a hajnal
szirmot nyitogat

Kertem illatát
cseppenként kóstolgatva
mossa az eső.

enyhülést hozó
esőcseppek itatják
a szomjas kertet