Haiku versek a kimondott szavakról

szúrós szavaid
szétszóródtak szívemben
bogáncsként élek

csendedben csendem
feloldódna ha hagynád
kiürült szavak

csendedben csendem
el is veszne ha hagynád
s(z)ótlan éjszakák

Te vagy a hangsúly
kimondott szavaimon,
némaság ölel.

Szavaid iszom.
Szépen átmos, megtisztít.
Lelkem hullámzik.

forró nyári nap
elolvadnak a számban
suttogásaid

kötetlenségben
karóhoz odakötve-
vergődik a szó

szépen szótagolt
szavakból nekem mindig
Te maradtál meg

Én vagyok a jó,
a szép, a gazdaságos,
a neked való.

Pillantásodtól
komoly zavarba jöttem.
El-nézést kérek.

becsapod magad
ha mások számára nincs
mondanivalód

Van, amit muszáj
Kimondanom - testem túl
Szűk ennyi szónak.

kikívánkozik
most minden elhallgatott
szúrós szóvirág

ajkadon függök -
önts szavakba, hadd legyek
kimondottan szép

Szavak közt, nyári
esőben kóborló szó,
tenyeremben csepp.

csendem beszédes -
ajkamra formálja a
kimondhatatlant

Kigondolt szavak
mögött, fanyar hazug csók
billeg ajkadon.

van, hogy elfogynak
a szavak, de mi mégis
megértjük egymást

tanulni kell a
hallgatást ha szavaid
kiüresednek

őszintén beszélsz
és ha még szelíden is,
az balzsamként hat

Mondhatsz bármit is,
Ha üres szavak vannak
Mondandód mögött.

Jobb, ha most elmész -
pengeélen táncolok,
hol szívemhez érsz.

Kimondani azt
mi kimondhatatlan, tág
ablakokat nyit.

legfinomabb, ha
suttogó szavaidba
belesüppedek

vágyom a jó szót
tisztasága emel fel
legszelídebben

Szavak tömege,
Tolakodva sorba áll,
Értelmet nyerni.

Nem a szavakban,
hanem ölelésedben
volt szereteted...

betakarózom
jóleső szavaiddal
most már nem fázom

apám szavai
lassan belesimulnak
a végtelenbe

A gondolatok
fejemben zsugorodnak
kimondott szóvá.

Szavaid húznak
mocsárba, a csendemből
emelkedek ki.

Bomló szirmokon
Csendes szavad foszlánya:
Ma már költemény

lenyelt szavaid
mind ott tükröződnek a
tekintetedben

szavak ébrednek
szárnyra kelnek s ha szépek
mind visszatérnek

Egy szelíd ima
a szavak vasárnapja
lesz hétköznap is.

szavaid méze
körbevon testet-lelket
balzsamként hatnak