Haiku versek a kimondott szavakról

legfinomabb, ha
suttogó szavaidba
belesüppedek

vágyom a jó szót
tisztasága emel fel
legszelídebben

Szavak tömege,
Tolakodva sorba áll,
Értelmet nyerni.

Nem a szavakban,
hanem ölelésedben
volt szereteted...

betakarózom
jóleső szavaiddal
most már nem fázom

apám szavai
lassan belesimulnak
a végtelenbe

A gondolatok
fejemben zsugorodnak
kimondott szóvá.

szótlanságaink
simogatják meg egymást
a legpuhábban

Szavaid húznak
mocsárba, a csendemből
emelkedek ki.

Bomló szirmokon
Csendes szavad foszlánya:
Ma már költemény

lenyelt szavaid
mind ott tükröződnek a
tekintetedben

szavak ébrednek
szárnyra kelnek s ha szépek
mind visszatérnek

Egy szelíd ima
a szavak vasárnapja
lesz hétköznap is.

szavaid méze
körbevon testet-lelket
balzsamként hatnak

szavaid éle,
mint a fullánk fecskendez
mérget a szívbe

Szeretem mélyen
egyszerű szavaidat
csokorba kötve.

Selyempapírba
csomagoltam szavaid
nehéz időkre.

Annyi ideig
hallgattam, hogy már nem kell
mondanom semmit.

Felüdítő szó
hűs harmatcseppként hat rám,
szomjazom szavad.

Szép szavaimból
meleg bókhálót szövök
fázó lelkedre.

hallgat a lelkem
hiába kérdem - csöndben
figyel még - érzem

ahogy szavaid
mozdulnak, én utánuk
szerelmesedem

feledett szava
újra szirmokon ébred
nefelejcs ajkán

Mester szavai
ha csak zengő visszhangok
falra hányt borsók.

színes szavakat
közhelyek szökőkútja
egekig emel

készpénz szavaid
aprópénzre váltottam
törött a persely

ég-föld nem kettő
egységüket szavaink
szaggatják szerte

nem is öltöztet
mégis magamra veszem
minden szavadat

könnyed harmat ring -
igazgyöngyként gurulnak
hozzád szavaim

Vigyázz a szóval!
Fegyver, mely öl, de Élet
ha jól bánsz vele!

telómagányban
apró figyelmet koldul
az emberi szó

szóvirágaim
parázsló ajkaimon
lobbanó hamvak

Hová kerülnek
a szavak, amelyeket
kiradírozunk?

Csöndbe hullanak
ki nem mondott szavaink -
tört szárnyú lepkék

Két kimondott szó
között a csend virágja
nyílik legszebben.

Tartsd távol magad
a szavaktól, meglátod
békésebb leszel