Haiku versek a kimondott szavakról

ki tud sorok közt
olvasni - kisebb regény
tizenhét szótag

kimondott szó már
nem térhet vissza, rést üt
a csenden, szíven

Szavak. lágyak és
kemények; festővásznon
mint ecsetvonás

Ha van mondandód
ki vele nehogy elkéss!
Szalad az idő...

Tisztogathatod
a világot, szemétbe
hullnak a szavak.

Füledbe súgnám
szavaim - de itt hagyom
lélek-csendemet

Keresem a szót,
mert elmondanám neked
hogy nem találom.

forró szavaim
ha szívedet érintik
vetkőzik lelked

mindig ott marad -
a lélekbe írt szavak
térhű hologram

Isten az igét
rongyos lelkembe varrta
útravalóul

szavaidnál én
már csak csönded akarom
jobban érteni

Versek: esdeklő
szavak. Csak lennének még,
kik olvassanak.

én maradok még
kimondatlanul - míg rám
szavakat találsz

Soha nem játszom
a szavakkal, a szavak
játszanak velem.

szavakba szorult
érzéseink kinőtték
korlátaikat

Kinek szava, mint
szél, elszáll, becsülete
is tovarepül.

Szavaid, fénylő
ékszerek. Álmomban ve-
led beszélgetek.

megszelídített
fájdalom - mikor már tudsz
beszélni róla

Mindenkihez van
egy-egy jó szavam. Csak a
többi elfedi.

forró szavaid
fagyos téli napokon
napsugárecset

Egyetlen szóval
csak az evidens dolgok
fejezhetők ki.

majd egyszer mindent
vissza fogunk kapni a
jó szót s rosszat is

megfagyott a szó
hát leírtam - szívedben
olvadhat majd fel

mert könnyes szavam
nem értheted úgy zokog
inkább leírom

lennék ősi csend -
megtorpannék ha egy szó
hagyná el ajkad

sajgó szívemen
repedésre leltem, egy
szavadba került

Kevés most a szó,
magnak a téli fény csak
üres fecsegés.

a szóból színes
verseket szövünk tovább
gondolat szőttest

csepegő csapból
fémtálba hulló cseppek
úgy koppan szavad

torkodban ott van
menny és pokol szókincse,
vigyázz mit mondasz

ficsergő ajka
semmitmondó csacsogás -
a szív hallgatta

magyarázatra
szoruló szavak sorsa
Á-t ért-elmezés

Kimondott szavak
fájnak vagy ölelnek, így
jól formáld őket.

Szavakat hagytam
Csendem legmélyén, és most
Keresem őket.

alattomos vért
ontó gyilok a szavad
belepusztulok

Függök szavaid
csillárján; csak kár, hogy nincs
már kapaszkodóm...