Haiku versek a kimondott szavakról

Én vagyok a jó,
a szép, a gazdaságos,
a neked való.

Pillantásodtól
komoly zavarba jöttem.
El-nézést kérek.

becsapod magad
ha mások számára nincs
mondanivalód

Van, amit muszáj
Kimondanom - testem túl
Szűk ennyi szónak.

kikívánkozik
most minden elhallgatott
szúrós szóvirág

ajkadon függök -
önts szavakba, hadd legyek
kimondottan szép

Szavak közt, nyári
esőben kóborló szó,
tenyeremben csepp.

csendem beszédes -
ajkamra formálja a
kimondhatatlant

Kigondolt szavak
mögött, fanyar hazug csók
billeg ajkadon.

van, hogy elfogynak
a szavak, de mi mégis
megértjük egymást

tanulni kell a
hallgatást ha szavaid
kiüresednek

őszintén beszélsz
és ha még szelíden is,
az balzsamként hat

Mondhatsz bármit is,
Ha üres szavak vannak
Mondandód mögött.

Jobb, ha most elmész -
pengeélen táncolok,
hol szívemhez érsz.

Kimondani azt
mi kimondhatatlan, tág
ablakokat nyit.

legfinomabb, ha
suttogó szavaidba
belesüppedek

vágyom a jó szót
tisztasága emel fel
legszelídebben

Szavak tömege,
Tolakodva sorba áll,
Értelmet nyerni.

Nem a szavakban,
hanem ölelésedben
volt szereteted...

betakarózom
jóleső szavaiddal
most már nem fázom

apám szavai
lassan belesimulnak
a végtelenbe

A gondolatok
fejemben zsugorodnak
kimondott szóvá.

Szavaid húznak
mocsárba, a csendemből
emelkedek ki.

Bomló szirmokon
Csendes szavad foszlánya:
Ma már költemény

lenyelt szavaid
mind ott tükröződnek a
tekintetedben

szavak ébrednek
szárnyra kelnek s ha szépek
mind visszatérnek

Egy szelíd ima
a szavak vasárnapja
lesz hétköznap is.

szavaid méze
körbevon testet-lelket
balzsamként hatnak

szavaid éle,
mint a fullánk fecskendez
mérget a szívbe

Szeretem mélyen
egyszerű szavaidat
csokorba kötve.

Selyempapírba
csomagoltam szavaid
nehéz időkre.

Annyi ideig
hallgattam, hogy már nem kell
mondanom semmit.

Felüdítő szó
hűs harmatcseppként hat rám,
szomjazom szavad.

Szép szavaimból
meleg bókhálót szövök
fázó lelkedre.

hallgat a lelkem
hiába kérdem - csöndben
figyel még - érzem

feledett szava
újra szirmokon ébred
nefelejcs ajkán