Haiku versek a lélekről

Kitöltöd az űrt,
hol a kedvesség hiány -
lelket simogatsz!

szívem gondozza
lelkemet, virágoskert
amire vágyom

nehéz szavakból
kerített udvar szélén
gyöngyvirágszirom

lassan lélegző
csendszirmú virágot rejt
benned egy erdő

Cseppek tükrében
villódzó fényem képe
mélyen elveszett.

messze időben
és térben is, de lelkünk
ugyanaz maradt

Rajongásom se
vedd magadra, ez is csak
énrólam szólhat.

reggeli teám
illata átitatja
lelkem zugait

Szelíd lelkeknek
finomságát - igázzák
durva tettekkel.

Legnagyobb erőd
gyengeségedben rejlik -
ismered: használd!

mézvirág ontja
csodálatos illatát
lelkem beitta

mélyülő csendben
egyre hangosabbak a
lélekharangok

Tiszta lelkekből
áradó gondolatok
gyógyhatásúak.

Méltóságosan
szerény lélek hatalmas
- gőgös parányi.

Lelked hasonlít
egy hangszerhez, nem mindegy
hogyan hangolod.

Aki kiabál,
nem akarja hallani
legbelső hangját.

Istent keresni
még egy életen át sem
hiábavaló.

Nem emlékszem a
bűneimre, de mégis
fizetek értük

a szeretetből
tud sok erőt gyűjteni
a gyenge lélek

sűrű csend mélyén
meghallhatod hogyan szól
a lélekharang

Külső alapján
soha ne ítélj - a kincs
lélekben ragyog.

Pompás virág a
Lélek. Öntözve szép szó
Vizével, virul.

Meztelen voltál,
így hát rád terítettem
meleg lelkemet.

Érintés nélkül
halálra van ítélve
test, és lélek is.

A gonosznak fő
trófeája: ha másban
sem ragyog lélek.

Vajon hány imát
hallgatott már végig egy
összekulcsolt kéz?

Ész mellett a szív.
A lélek a tanú - csak
halkan jegyzetel.

Gyermekként erről
álmodtam, ketten együtt,
végig az úton.

hiába minden
ha a díszes ruhában
pőre a lélek

hiába gyengéd
az utolsó ölelés
törik a lélek

Egy szép érzésben,
mint a templom csendjében,
pihen a lélek.

tiszta lelkemet
arcom mosolya őrzi
s a múló idő

ölelésemben
ma megnyugszik háborgó
lelked folyója

hagyom, hogy érints
lelkem igazi hangszer
csak hangolnod kell

csak apró percek
de a léleknek elég
a boldogsághoz

Bezárult lélek
érzésekkel telik meg.
Kulcsát keresi...