Haiku versek a lélekről

Arcokon maszkok,
mind szürke, érzéketlen.
Elbújt a lélek.

Bolyongó lélek,
ne térj haza! - légy szabad
és hajléktalan.

Önérzet mindig
sekélyes lélekben csap
legmagasabbra.

szerencsés ember
aki ha tükörbe néz
önmagába lát

szőre mentén a
lelket is időnként le
kell csutakolni

pisszenéstelen
térben lebegő lélek
társát keresi

talán a lelkem
is virágba borul és
elfelejtelek.

Éjszaka van, és
villámok simogatják
tengerlelkemet.

hülyét csinálni
magunkból odaát már
késő lesz - Írd fel!

emlékfoszlányok
tűnő útja- hol madár
sem jár - azúrkék

Nagyobb házakat
építünk, egyre kisebb
szívünk helyének.

lent a sírokban
senki nem alszik- fönt az
élők álmodnak

a születetlen
boldogság telt gyümölcse
remekművű vágy

fejed fölé én
rajzoltam glóriát - nem
hibáztathatlak

ha a világban
helyedet keresed csak
nézz körül - belül

darvakkal szálló
tekintetem sokáig
velük kóborol

túrabakancsom
nem illik nadrágomhoz
én egyikhez sem

Huszonegy gramm mind
világfára utazó
csodás lelkeim.

kódolt kis magban
lélekvirág világa
bontakozóban

hullt virágok lágy
szőnyegén felejtem hogy
voltam és leszek

távolba nézve
orra estem így váltam
eggyé utammal

koszorúinkon
éled sírkertek mélyén
lélekvirágunk

életfonálon
feszülő lélekhúrom
pattanásra kész

Lelkem csendet lop
hegyek hívnak erdő vár
szívem nyitva áll.

testet ölteni
minden ébredéskor - nem
lehet fércmunka

verdeső szárnyú
madár a féltés - titkot
és kétséget rejt

a csendbe rejtett
zajtalan harangzúgás
lelked békéje

csörgősipkámat
magasra dobom hátha
más fejére hull

kései katáng
kék szemének tündöklő
bizalmát vágyom

újra és újra
átíródik a világ
egy lélek útján

tudáscsírákban
gyökerező őserő
lelket fakasztja

lélek rohanna
agy is társulna vele
de a test makacs

Azoknak szép a
testi léte, akikben
van lelki béke.

múlt szféráiból
lélekvirágom gyújtott
parázsemléket...

Ha már lelkedet
lemeztelenítetted
ruhád nem takar.

meglepetésként
kicsomagolhatnád a
rejtett énedet