Haiku versek a nyár végéről

pitypang bolyháról
lepke libben ahogy majd
szerteszáll a nyár

Rőt avar alatt
alszik az illatos nyár
őszbe temetve.

A nyárnak ízét
vonuló vadlúd csapat
viszi magával.

Halódó kertek
elmúlás szagú éjben
nyártól búcsúznak.

Méz illatú nyár
helyére lassan lépked,
ködöt hoz az ősz.

Üres stégektől
illatos lágy esővel
búcsúzik a nyár.

Hervadó szirom
földre hullva álmodik
a múló nyárról.

Búcsúzik a nyár.
Alkonyati szél játszik
őszi hegedűn.

elsuhant a nyár
a szivárvány színeit
fáimra szórta

Míg pipacs nyílik
Képzeleted mezején,
Tart még a nyár is...

fiatal őszben
megvénült a nyári fény
ajándék napok

Összetolva a
székek sok teraszon... már
gubbaszt, halk a nyár.

őszi szél elől
pihenni indul a nyár
ködbe tekerve

fénylő napsugár
kedveskedő ajándék
vénasszonyoktól

Szőlőszemeken
eltévedt pillanatfény
nyárt idéz vissza.

eddig aranyra
festette képeit most
fütyül rá a szél

bíborra festett
nyári napok képeit
hordja szét a szél

ősz hátán nyargal
a röpke indián nyár
szalmaláng lobban

Zöld mezőn végső
Randevú: ősz és a nyár
Parázsszőnyegen

lépteim alatt
roppan az avarszőnyeg
nyár takarója

lehajtott fejjel
a szélsöpörte úton
ballag a vén nyár

kertek alján még
kéz a kézben jár a nyár
ősszel andalog

ledér ruháját
ledobva táncléptekkel
távozott a nyár

utolsó táncba
rejti bájos örömét
az indián nyár

rőt avarsírban
halott emléke hever
nyárvágyainknak

a nyár emléke
rövid ruhában csupasz
fák közt didereg

Ködfátyol lebben
fűszálon csillan a dér,
hol vagy, nyártündér?

ablakot nyitok
hogy beköltözzön hozzám
a maradék nyár

Kukucskál a nyár
rőt levélfüggönyön át
orrát dér csípi

hajnal homlokán
gyülekező madárraj
elköszönő nyár

elmúlt a nyárnak
hancúros morajlása
ősz könnye pereg

eresz alá bújt
a nyár fecskefészekből
kirepül messze

meleg még a nyár
itt felejtett lábnyoma
kertkapu alatt

az elfáradt nyár
rőt avartakaróra
lehajtja fejét

Dús kikeletből
cseperedett nyár már ősz
avarjára hullt.

az ősz sóhaján
fecskék repülnek délre
velük megy a nyár