Haiku versek a reményről

Fénysugárecset
évszakot fest a tájra.
Örökzöld reményt.

Játékaimmal
babrálok, és hiszem, hogy
gyermek a világ.

Libbenő lepke
árnyékos lelkem rétjén
napfény felé száll

tanítsd mosolyra
a komor arcú időt
virgonc reménnyel

szürkeségemhez
a tavasz zöldet kevert
reménykedhetem

Lelkem zöldjében
kalászok sárga csendje
pipacsért kiált

Boldogságot küld
felém a nap, ma újból
bátran remélek.

milyen múltból futsz
félelmek alagútján
a remény felé?

Lelkem polcán a
"szép remények" mappában
találod magad.

lét és nemlét közt
csak egy hajszál a remény
fond szíved köré

szép lesz a jövő
csak a remény fonalát
fűzd majd a tűbe

szemedben fáradt
remény koppan, a bánat
engem is éget.

gondok tengerén
a vihar is csendesül
jó szél a remény

Rám csukódó ég
hullócsillaga szállt rám
könnyei helyett.

Hogy mi a remény?
Panelház oldalában
hét szép mákvirág.

Kő és rózsa vagy...
tetszhalott testedben szép
virágzást remélsz.

Semmivé foszló
álmokat ölelek, még
nem fárad karom.

halálsötétből
öröklődő reménnyel
szökésben vagyok

vörösben izzó
napfelkelte - új reményt
fest égi vásznon

Vágyóceánba
ömlő reménypatak hűs
cseppjeit iszom.

Májusi eső
lila orgonákat nyit
komor szívemre.

remény virága
molylepke szárnyán csüngő
halálos harang

éltető tavasz
életfámra teremts új
virágzó ágat

egy tál levesben
ezernyi lehetőség
betűtésztából

Remélni annyi,
mint csókolni a kezet,
ami megsebez.

Vihar közepén
egy villámhárítóval
napfényt keresek.

Kupi van bennem.
Halomban áll a remény,
mint a mosatlan.