Haiku versek a reményről

lét peremén lejt
vad és vakmerő táncot
a ledér remény

Puha ecsettel
selyempapírra festem
halvány reményem

remény szikrája
robbantott nagyot nem ölt
ajtót mutatott

Poharam félig
cseppenként töltögetem
tele reménnyel.

Lélek ablakán...
kilátástalanság a
reményt fürkészi.

Álom-ébrenlét
határán imbolyog az
ábrándos remény.

kopott emlékek
közt botorkáló idő
szebb jövőt remél

remény ereje
köveket zúz az úton
por sem látszik már

bármikor - szólt a
remény - most nincs bármikor -
mordult rá a sors

reményeimnek
tüskés vadrózsabokrán
bimbót bont a fény

Felfestett remény
A falakon lecsöpög
Leesve: kemény

Lét tengerében
sodródó palack álmom,
hiszem, partot ér.

Szembogár nézi
szétszórt könnyeit, hiszi
összeáll a kép.

szivárványszínnel
angyalok szőnek reményt
földi szívekbe

Fénysugárecset
évszakot fest a tájra.
Örökzöld reményt.

Játékaimmal
babrálok, és hiszem, hogy
gyermek a világ.

Libbenő lepke
árnyékos lelkem rétjén
napfény felé száll

tanítsd mosolyra
a komor arcú időt
virgonc reménnyel

szürkeségemhez
a tavasz zöldet kevert
reménykedhetem

Lelkem zöldjében
kalászok sárga csendje
pipacsért kiált

Boldogságot küld
felém a nap, ma újból
bátran remélek.

milyen múltból futsz
félelmek alagútján
a remény felé?

Lelkem polcán a
"szép remények" mappában
találod magad.

lét és nemlét közt
csak egy hajszál a remény
fond szíved köré

szép lesz a jövő
csak a remény fonalát
fűzd majd a tűbe

szemedben fáradt
remény koppan, a bánat
engem is éget.

gondok tengerén
a vihar is csendesül
jó szél a remény

Rám csukódó ég
hullócsillaga szállt rám
könnyei helyett.

Hogy mi a remény?
Panelház oldalában
hét szép mákvirág.

Kő és rózsa vagy...
tetszhalott testedben szép
virágzást remélsz.

Semmivé foszló
álmokat ölelek, még
nem fárad karom.

halálsötétből
öröklődő reménnyel
szökésben vagyok

vörösben izzó
napfelkelte - új reményt
fest égi vásznon

Vágyóceánba
ömlő reménypatak hűs
cseppjeit iszom.

Májusi eső
lila orgonákat nyit
komor szívemre.

remény virága
molylepke szárnyán csüngő
halálos harang