Haiku versek a sorsról

Sorsom tengerén
Bármekkora vihar lesz,
Nem hunyászkodom.

Gyufásdobozban
veszteglő lehetetlen
kutatja sorsát.

szárnyán hozza a
múlt a jövőt hol süllyed
hol emelkedik

hol fent, hol lejjebb,
mint hullámok törésben
teherhajózunk

ígéret présén
átfolyó valóságból
iszod életed

a háztetőmön
egy nagy szélkakas várja
hogy megforduljon

Nagy vihar tépi
A fészekodúotthon
Vélt biztonságát

Sorsom folyója
Fut, szalad, tép, alattam
A kavics marad

egy csepp az élet
mégis hullámok hátán
tengerben úszunk

Mint papírcsónak
patakban vakon úszik,
telnek napjaim.

hullámvasúton
megállíthatatlanul
száguld egy élet

mellékszerepet
játszom saját életem
rozzant színpadán

üresen maradt
székek a hosszú sorban
a sors közbeszólt

bölcsőtől sírig
útjaink ter(h)elése
elrendeltetett

a lét anyaga
öröm és bánat - sorsunk
szabja ruhánkat

nincs megalkuvás
pókfonál-perceimből
sorshálót szövök

sorsom kezében
gyűrt papírlap mit nekem
szánt felülírtam

fehér bot nélkül
vakon tör át a sorsán
minden halandó

A pihe embert
Lágy szöszként fújja szét az
Ádáz sorsvihar

ha papucsban jársz
télen meztelen nyárfák
közt sem lesz nyarad

saját élete
viharában él ázik-
fázik mindenki

Komoly játék az
élet, én teszek tétet,
a sors dob kockát.

Egy morzsa vagyok
a sors bajszának hegyén
billeg alattam

Egy morzsa vagyok
a sors bajszának hegyén
jól megcibálom

a sorsod útja
nem kitaposott ösvény
magad járod ki

Sorsomnak pókja
egyre szövi a hálót -
a foglya vagyok.

Sodorjuk sorsunk
fonalát, hogy szövetet
alkosson létünk.

Nyikorgó hídon,
korhadt jövőbe, vakon
vezet végzetünk.

Életünk hószín
vásznára isteni kéz
festi meg sorsunk...

sorsom fonalát
láthatatlan pók szövi
és foltozgatja

bármikor - szólt a
remény - most nincs bármikor -
mordult rá a sors

Választhatsz irányt!
Több utat kínál a sors.
Leállósáv nincs.

a sors útjai
keresztezik álmaim
elsőbbségük van

Nyikorgó hídon,
korhadt jövőbe, vakon
vezet végzetünk.

A tüskés világ
Végtelen sok útvektor
Egy sorsvonallal

Léted egy regény,
Melynek írója s hőse
Egyaránt te vagy.