Haiku versek az életről

ennyi az élet
másodpercnyi csobbanás
varázs, illanó

Eső simogat
lágyan átölelve tart:
Élsz, újra élhetsz!

fájdalmat, bajt is
körbenövi az élet
kicsi csiszolt kő

Vízcsepp fényében
gömbölyödik egy élet,
Áldás hulljon rá!

Amikor kellett
Tettem, vettem, kegyetlen
lettem, temettem

Életünket az
emberi kapcsolatok
teszik teljessé.

Görcsösen uralsz
észvesztve menekülök
epilep-Szia!

suhan az idő
mint alvó gepárd mellett
a sánta csiga

szeretem ahogy
hajamba fésülöd lágy
esők illatát

Végtelen űrben
ki festett a bolygókból
játszótereket?

Ha nem érdekel
valaki amíg még él -
később ne sirasd!

Az élet olyan,
mint egy ruha mely nem jó
minden emberre.

Lágy szárral kúszom
az élet kerítésén -
csalogat a fény.

Nem rejtőzhetsz el,
az élet csukott könyvből
is tud olvasni.

örök törvény, hogy
sorsod szabta ruhádat
más nem hordhatja

minden bűnömet
tenyeredbe csókolom
megnyugvásom vagy

Öröm, boldogság,
elégedettség, a szép
élet alapja.

Bátorság kell, hogy
új vizekre evezz, de
ott vár az ÉLET!

halál nem a vég
tiszta lappal léphetünk
megnyílt kapun át

A belső béke
megnyitja a szívnek az
élet csodáit.

Aki ráérez
élete értelmére,
megtanul élni.

Szabadon élni
és élni hagyni: csodás
életigenlés.

más világból egy
más világba születés
élet és halál

Félni vagy hinni?
Mindkettő bennünk honol,
van választásunk.

Jó elmélázni
a lét várótermében -
végállomás nincs.

Kiszakadni a
világ torz ritmusából -
ez a szabadság.

Ha minden nap jól
menne, meglepetés nem
maradna benne.

Létünk néha oly
idilli, máskor meg kín:
bolondság, dili.

Mind sóvárgunk egy
végképp indokolatlan
"hepiend" után.

Dallal születtem,
mely által eltáncolhatsz
magadból engem.

Gyorsan elszalad
életünk, tégy jót, s meglásd,
szebb lesz a világ...

Az élet dal, mely
tele van érzelmekkel.
Lelket érintő.

Az élet színpad.
Egyszer dráma megy rajta,
máskor bohózat.

nem vándorlok már
forró poros utakon
míg szellő hűsít

Nehéz idők és
szép idők jó tanácsa:
minden elmúlik.

Semmit nem tanul
az, aki azt hiszi, hogy
mindent jobban tud.