Haiku versek az életről

Lehetséges-e
a pusztulásban, hogy jön
egy, ki hibátlan?

a sírás, az nem
gyengeség; az életjel
- születésünktől

Fájva születünk,
fájva halunk, legalább
közte élvezzük.

Annyi az élet,
mint éji eső. reggel
páraként elszáll.

múlt fénye, árnya
jövőt vetít - jelenünk
igazra tanít.

Amire bölcsek
leszünk, elveszítjük azt
aki tanított.

Mint egy tollpihe,
száll el az egész élet.
Repülök vele...

Semmibe kerül,
de fukarkodnak vele.
Kedvesség szava.

Megengedem az
élet áramlásának
hogy átöleljen.

Columbo hadnagy
minden bűnöst lefülelt.
Mintanyomozó.

mindig mondták, hogy
előtted még az élet,
most már mögötted...

Arcát békésen
a Nap felé fordítja
jelen életem.

tartozom azzal
a halottaimnak hogy
túlélem őket

Rohanó napok.
Velük együtt rohanok.
Hová sietünk?

Rám bízta könyvét
a sorsom, írjak bele.
Élettörténet.

Sárga napernyőn
bogár rója köreit.
Örök körforgás.

Míg dobol a szív,
szél fütyül talpam alatt,
elhúzzák nótám.

Azt mondta: ismer
- kinevettem. Jóformán
én sem magamat!

Az élet kétes.
Bajba keveredni ér.
Nem vagyok robot.

Mindenki okít
mindenkit, hát ezért van
ennyi eszetlen.

"Összecsiszolttá
vitatkoztuk" magunkat
az évek során.

Volt idő, mikor
elismerésre vágytam.
Aztán kinőttem.

Hogy soraimat
írom, oka mindig van,
célja: kevésbé.

az élet súlya
könnyebb lett, mióta nem
hiányban mérem

Tudással bírni
előnyös, l á t n i viszont:
lélekbevágó.

Az élet velem
úgy tűnik rossz lóra tett,
aztán lapátra.

Illúziókkal
nehezen bír, mit tesz hát:
még többet teremt.

Élet hosszával
nem a bölcsesség nő, csak
illúziója.

Nem minden arany
ami fénylik, van hogy bronz
az, amit nézel.

nemes lélekben
virágzik a jó szándék
élete minta

Minden, amire
vágyunk, lábunknál hever.
Csak át kell lépni.

Még tiszta minden.
Örvény, zavar, szenvedés.
Már tiszta minden.

Vén haldokló fa,
de nézd, egy egész élet
ott ül alatta.

Versenyfutásunk
rajtnál eldőlt - mindig az
idő nyer végül.

Viharban edzett
tollakon, gyöngyként szárad
cseppnyi méltóság.

Sorsom, mint bolyhos
pulóver: nem mutatós,
de viselhető.