Haiku versek a Holdról

hold játszik néma
tavon kifutót épít
a ragyogásnak

csillagport szór ma
az ég tengerén lassan
ringatózó hold

holdleány a tó
tükrében mártózik a
csend csillagot szór

Rejtőzik a Hold.
Lombok mögött hallgatja
az éj zenéjét.

a hold a felhők
mögött mint rejtegetett
gondolat lapul

Az Ég-Bolt éjjel
nyit: polcán sok csillag és
egy Hold díszeleg.

Virul az éjjel
Ajándékdobozában
A Hold gyűrűje.

égi tájakon
ballagó Holdtól kérdem,
hol jár csillagom

az ég vizébe
merítkezik a sápadt
hold színezüstje

Felsikolt a Hold:
híztam! Kövér felhőt húz
magára sírva.

tikkasztó nap volt
fürödni készül a hold
az ég vizében

a kelő hold az
utolsó napsugárral
felkapaszkodott

ezüst cipőben
jár a hold lábnyomában
csillagok ülnek

Éj kemencében
forró csillagparázson
arany kifli sül.

Tó tükrén az éj
ezüst csónakot ringat,
táncra kelt a hold.

Hold mögé bújik
és lapul a holnap míg
a Nap rátalál.

a hegykaréjon
hold a lábát lógatja
műszakcserét vár

a hold gyémántja
ragyog a hegygerincen
nyári őrjárat

altatót dúdolt
a magányos hold s fénye
a nyár mellé bújt

felhőn csücsülve
hold tekint le a földre
rajzolja utam

Hold a párkányon
magányomat figyeli,
messze a reggel.

Csont-hideg szélben,
ősz tépte rongyos lombok
közt figyel a Hold.

a tó tükrében
bújócskát játszik a hold
csillag a hunyó

hideg éjszaka -
tócsába dobva a hold
hibátlan ragyog

fodros víztükör
alól ráncosképű hold
nézi múlt-arcát

éj tükre ragyog
a hold selyem köntösén
misztikumot sző

Ünnepel a Hold
A nap szeme ráragyog,
Kiteljesedett.

Holdsugár sarlót
ringat a kormos este -
vibrál a sötét

egyetlen csillag
szinte beleül a hold
hintaszékébe

csillagok között
pihen a Hold udvara,
álmot sző az éj

Törékeny az éj,
óvatosan lépeget
a Hold fényénél.

holdsajka lágyan
ring éjkék égi tavon
a végtelenbe

éles holdsarlón
lóg az éj sötét-meleg
csillagpalástja

lélekmilliók
tekintetétől ragyog
ma a telihold

Fekete subán,
fehér gomb a hold, ezüst
álom csillagok.

Holdnak sarlója
Göncölszekérnek rúdja
hajnalra mutat.