Haiku versek a madarakról

valami ott fent
elsuhant talán madár
talán az idő

Öreg padra szállt,
pihenni egy verébpár:
szél dúdolt nekik.

seregély szárnyak
fátyoltáncban keringő
légi balettek

Mint sebzett madár,
nagy fekete felhő ül
almafám hegyén.

pipacsmezőben
búzavirágkék szívvel
sétál a madár

Szomorú eső
kopogtat ablakomon.
Ázó fiókák.

Megpihen a szél
pelyhes fiókát rejtő
zöld lombok alatt.

Traktor tetején
barázdabillegető
lopja a napot

Kéményfüst helyén
Gólyafészekben ringnak
Pelyhes fiókák.

Csillagfény őriz
puha fészekben alvó
pelyhes fiókát.

a fák közé bújt
esőnedves hajában
fészkel egy madár

A nyárnak ízét
vonuló vadlúd csapat
viszi magával.

zöldellő liget
árnyaló fái alatt
madárka tipeg

Csüggedt verebek
Kopár tölgyágak alatt
Tavaszt álmodnak.

Ím, a vadludak
Beékelik magukat
Délre repülve

Elgyengült sirályt
éteknek hitt hulladék
tengermélyre húz.

Álmos kis rigók
tollászkodnak fészkükben,
napfényt kortyolnak.

öreg diófán
madarat ringat korhadt
levéltelen ág

Zöld lombok között
szendereg a kakukkszó,
párnája a csönd.

Ablakom alatt
morzsát váró verebek
porban fürdenek.

Harkálypár kopog
szerelmi morzét. Odvas
fa dalol velük.

Fekete fák közt
fekete madár suhan
árnyéktalanul

emlékezetből
szállnak tengerek felett
madárseregek

villanydróton a
tavaszi várakozás
kelt feszültséget

Két veréb perel
egy falat kenyér felett,
komor ég alatt...

Sok vándormadár
szárnyaival int búcsút
a magyar ősznek.

Kopogtat a tél.
Feltűntek már kertünkben
a víg cinegék.

füstifecske száll
vidáman csicseregve
torzult lét felett

Eltemetkeztem,
csikorgó fagyban rigó
dióbelet lop

Szívem vidítja
a színtelen vak télben
egy apró madár.

fent vadlúd csapat
győzelmi alakzatban,
lent háziludak

lombok rejtekén
éveimet számolja
egy álmos kakukk

Cinke a gallyon
Csipegeti a csendet.
Kék a fehérben.

avarban holló
csőre levelek közt ás
temet - majd rám néz

zöld lombkorona
ágon fészekhinta ring
öt fiókával

Vízparti séta
Széllel rekedten játszó
Nádiposzáta