Haiku versek a teliholdról

Ezernyi holdfényt
Óvva lépkedek sárban
Tócsa-tükrök közt

fényben ragyogó
telihold, mozdulatlan
rideg csillagok

kerekarcú fény
a Hold ujja rámutat
sors-csapásokra

fák lombjai közt
rozégyöngyöket izzad
telihold vére

`csillagszekérrel
lopják a teliholdat` -
anya mesét mond

fekete felhő
aranyló teliholdra
könnyét csorgatja

őszi estéken
kabátban nézem hideg
fényed telihold

vándort figyelem
ki fényével éjszaka
bent járt szobámban

vándornak utat
felhőben ringatózó
telihold mutat

mint egy korona
rügyező fákat ékít
a hold korongja

Telihold fénye
karolja át a tölgyfát,
már nem magányos.

Ébren tart az est -
telihold selymes fénye
csillan szemedben.

ablaknál állva
égi fényedet nézem
megbabonázva

Pocsolyába ült
a telihold - kis ugrás
ez egy békának

őszi telihold
deres avarra szórja
ezüstös fényét

kigömbölyödött
az est zsemlyemosollyal
telihold ragyog

Lelkem telihold.
Te otthonra lelsz benne.
Szemedben hajnal.

Ráncos kezével
az ősz megsimogatja
a teliholdat.

Lopóztam halkan
A telihold fényében
Megcsodáltalak

Napsugárból font
glória lengedez egy
árvalányhajon.

csillaghálóba
hempereg a telihold
gólt lőtt az éjfél

mint méz csordogál
felhők közül a sárga
telihold fénye

csillag fényes éj
holdudvar talizmánját
szivárvány gyűrűz

Telihold fénylik
csendkoszorút fon az est
gyöngybagoly rikolt

Udvaromban a
Telihold kacérkodik.
Megszólítottam.

Telihold fénynél
sejtelmesebb a nádas,
pajkosabb a csönd.

Még a hold is telt
látni szeretné a rét
minden virágát.

Ezüst telihold
fürdik éjszínű tóban -
oly szép, szinte fáj.

Komor fenyőkre
telihold szórja fényét,
csendes az erdő.

Telihold karol
szomorú téli fűzfát,
tavaszt ígérget...

Holtágak jegén
telihold táncol, s mulat
fagyos hajnalig.

tó tükrén csillan
telihold ezüst fénye
habok fecsegnek

telihold büszkén
kúszik a hegytetőre
ezüst köntösben

Erdő rejtekén
altatót dúdol a szél
telihold fénynél.

Vakító a hold
öreg utcalámpások
fejet hajtanak...

szűk sikátorban
fénybe szőtte életét
a szép telihold