Haiku versek a természetről

jég leheletén
sziporkázó sziluett -
lélegző idő

széles aszfalton
szórják szét száraz terhük
a színt valló fák

vörös óriást
ködök árnya öleli
fák sűrűjében

hullámzó tavon
vadkacsák összevesznek -
nem az én napom

Megkérdezném a
fákat: vihar? és milyen
a csend utána?

rózsaszín hajnal -
élni akar még bennem
a legszebb remény

minden változik
hőségből jégvihar dúl -
természetesen

Vakkantó kutya
Orra hegyén, pillangó
Szárnya megrebben

édes Földanya
szabadon ringó öle -
lágy melódia

Hunyorgó hajnal
Könnyező rétekre hív
Mélyet lélegzem

Szürke takaró
Nyikorgó fenyők között
Bőrömre tapad

bársonybolyha az
éjnek millió bogárt,
madárt betakar

holdtölte után
nézd, selymes fűszálakat
számlál az Isten

plakátmagányban
szürke egér az este -
betakarózunk

A természet a
világ rendje, a múló
idő sóhaja.

Tavaszi reggel.
Sárgarigó dala száll.
Ébredő határ.

kopasz tölgy mereng
árva magányát oldja
madarak röpte

Sietős az est,
Kihűlt a langy hangulat.
Ciriptelenség.

Fák törzsén moha,
Zöldje élénken virít.
Vizet lefetyel.

Fának dőltem én,
az árnyéka állt tovább
helyettem csendben.

Kerestem égen,
s lám, ott lapult Isten a
bokrok tövében.

Csöndes patakpart,
víz tükrében álmodik
frissen az erdő.

Természet tanít,
mi a szabadság, szépség
s létünk értelme.

Folyónak partján
Sok csivitelő madár.
Víg felfrissülés!

Világosodik,
Fényt emészt a zöld levél.
Foto-szintézis!

Szélcsendes az est,
Denevér élet éled.
Őket ne féljed!

Fent óg-móg az ég,
Majd gyors szél dúl... lé ráz fel.
Por föld... jól ázz el!

Gát nyíl, víz rést vájt.
Bús lomb leng, nagy fa még áll.
Rév itt nincs, csak sár.

Ár dúl, víz vészt hoz.
Bősz szél zúg; kárt tesz, jajt sír.
Táj, nép, vad... küzd most!

Rekedt ugatás,
Erdő rejtekén titok.
Borzongató hang!

Jóbarát a szél,
suttogva ölelgeti
szívem fájdalmát.

szavannák szele
szétterülő napfénnyel
vadakat perzsel

szakállas felhő
viruló atlasz fölött
halkan mennydörög

Vadkacsa hápog,
Tó partján vadlúd giggant.
Gágogó banda.

teraszon ülök
édes semmittevésben
krémfelhők jönnek

Huhogó bagoly,
Szárnyalva fák közt suhog.
Szem-füles vadász.