Haiku versek a természetről

virrasztott a hold
magányos tekintete
szívemig hatolt

Örömöt festek.
Mit szólnál? Egy virágos
réten te meg én.

száraz nád roppan
riadt réce úszik át
telihold arcán

Erős sziklát nem
fordít ki üvöltő szél -
Szüntelen béke.

Hullámot fésült
a szél három mosolyra.
Bennük élsz tovább.

Kiskanálnyi méz.
Negyven nap. Egy méhnek egy
élet munkája.

"Természetanyó
tavaszillatban mossa
virágos haját."

egy csupasz padon
ráérőn ücsörögnek
a néma percek

Napfény és tópart
vadon dalával ébreszt,
nyári reggelen.

vadlibák fenn az
égen egymást okítják
piaci kofák

lédús fürtök a
gyümölcsös berkekben mind
nektári kehely

Ha szereted a
virágot: mező legyél,
ne üvegváza.

kockás takaró
terasz gőzölgő tea
őszi hangulat

A természet is
búcsúzik, aludni vágy,
rőt avar az ágy...

leszökött a nap
s kacag piros almákra,
hízott körtékre ...

fázós didergős
ősz falusi piacon
kabátot keres

susogó levél
közt kis cinke keresi
mit lakmározhat

félcsupasz ágon
három levél hintázik,
ők még maradnak

A természetbe
a rossz természetűek
elől bújunk el.

rozsdás falevél
billeg az ágon flörtöl
az öreg Földdel

gyökerek csöndje
lombok szitáló fénye
erdő fohásza

szájon csókolja
a vadrózsavirágot
titokban a szél

Sárguló rétek,
aranyszegélyű felhők
Rólad suttognak.

Az éj vad táncát
piheni a táj, groteszk
képpé dermedten.

Kerti sétámon
üdítő mentaillat
- fellélegeztet

Tényleg szelíd vagy
ha még a bárányok is
böködni mernek.

Talpam bársonyban,
lelkem hűvös selyemben,
fényoltárban jár.

természet csodás
apró magok rejtenek
minden óriást

virágfüggöny a
kertben illatát ontja
parfüm királynő

házfalon kis gyík
zöld hátán fekete csík
ma ő a menő

parányi patak
hamuszürke tükrében
pirkadat táncol

szitakötőlány
várja párját a réten
fényben selyemben

Dalos madárka
halványkék pongyolában
búsan trillázik

virrasztó éjjel
csend ül a Hortobágyra
alszik a magyar

Búzakalászúr
bókol, pipacskisasszony
orcája pirul.

Óceán mélyén
izzó LED sor világít
vezeték nélkül.