György Emőke
"Kilyukadt az ég
párnája, sok hópihe
puhán földre szállt."
György Emőke
Ködfátyol borult
a tájra: ősz menyasszony
oltár elé lép.
Pintér Ferenc
Csacskább-e Istent
képzelni, mint anyagot,
mi önalkotó?
Csima Margit
Isten ecsetje
minden évszakban mesés
tájat festeget.
Csima Margit
Bölcsesség, erő s
alázat. A Természet
erre tanít meg.
Csima Margit
Pók hálóján a
Hajnal harmatcseppjei
tündöklő gyöngyök.
György Emőke
Ősz nagyasszonya
avarszőnyeg kifutón
mindig divatos.
György Emőke
Elázott tücskök
hegedülnek a fűben
- ég könnye pereg.
Csima Margit
Semmi cicoma,
ez a Természet s mégis
mily csodálatos.
Csima Margit
Fűszálon ragyog
Természet gyémántjaként
reggeli harmat.
Csima Margit
Katicabogár
pihen virág kelyhében
s szél ringatja el.
Csima Margit
Hajnali köd, mint
puha gyapjútakaró,
óvja a Földet.
Csima Margit
Erdő fohászát
az hallja meg, ki szívét
s lelkét kitárja.
György Emőke
Zöld a föld, tavasz
van, fűhajában szemét,
szeme könnytenger.
Nusika
illatrozmaring ága
között megcsillan a nap
illatos pora