Haiku versek a beszédről

A jót pletykással
oszd meg, a rossz hírt közöld
titoktartóval!

Erkölcs nélkül még
a jóleső trágárság
sem az igazi!

Ha már beszélni
tudsz mással, próbálkozz meg
a hallgatással!

Két szó közötti
szünetben történnek a
lényeges dolgok.

Filozofálni
csak másik bölccsel szabad,
vagy szólj magadhoz!

Motoszkál bennem
egy gondolat, szólnék, de
már nem ugyanaz.

Hangsúlya elég,
hogy mondandód fájdalmas
ütéssé váljon!

Érintéseddel
beszélj hozzám szavaddal
érints meg engem.

népünnepélyen
szellemi mélyszegénység
hordószónokol

Bárcsak figyelnénk,
de folyton elbeszélünk
mindenki mellett.

Ne problémákról
beszélj, kizárólag csak
megoldásokról.

gyakorold többet
és beszélj kevesebbet
a szeretetről

Ékes nyelvjárás
anyanyelvünk ékszere,
utókor kincse.

Flegmán korlátnak
dől a korlátolt, s megy a
nihil korlátlan!

Annyi ideig
hallgattam, hogy már nem kell
mondanom semmit.

Sóhaja száll fel.
Égig kiáltana, de
beszélni nehéz.

polgári zsargon
nyomokban anyanyelvet
is tartalmazhat

felvilágosult
párbeszéd halála az
arrogancia

nem értjük egymást
ám a szótlanságodba
belepusztulnék

ha te kaphatnál
még tizenhét szótagot
most mit mondanál

ha már úgyis csak
összevissza hallgatunk -
beszéljünk össze

Nem bírok többé
nem hallani rólad, hát
most kérlek, beszélj!

Szép kezdőbetű
voltál egy mondat élén
szívkódexemben.

Beszéded szelíd,
ám hegyesre élezett
szíved megsebez.

Van csend, mi sokat
mond - és vannak szavak, mik
semmit sem érnek.

nem érted csendem -
s engem mindenfajta más
beszéd lebénít.

Mint éj bársonyán
gyémántfényű csillagok:
a kedves szavak.

Két fül és egy száj:
kétszer annyit hallgass, mint
amennyit beszélj!

szirének hangja
kevésbé csábító mint
halk suttogásod

leheletvékony
csend szaggatja beszédem
füstkarikáit

Annyi mindent kell
mesélnem, hogy csak nézlek
szótlan mosollyal.

mondok valamit
hogy elhitessem veled
jobb ha hallgatok

sok beszéd között
lábujjhegyen cikázik
mondanivaló

tarts perc szünetet
két éretlen szó között
az a te békéd

nem volt igazam
bocsáss meg sajnálom hogy
megbántottalak

Halott a szó, mit
csak gondolunk, ám sosem
hagy el bennünket.