Haiku versek az elvirágzásról

harmatcsepp rezzen
nefelejcsnek orcáján
legördül a könny

Öreg akácfa
utolsó virágzása
mindegyiknél szebb.

művészi keze
apró virágszirmokkal
szórta be fejem

idő lábnyomán
hulló cseresznyevirág
puha takaró

elhull a virág
színes pillangó a nyár
gyorsan tova száll

virágok nyílnak -
szomorú vigasz lassú
hervadásomra

almavirágzás
vetkőzik a csöndben és
mindent behavaz

hűvös szél borzol
fakó virágszirmokon -
indigó az ég

gyökerek nélkül
hamar lehullajtja szép
szirmát a virág

Vége a nyárnak.
Sárga virág, nem veszel
róla tudomást?

szívbemarkoló
hófehér szirmot szelek
forgatnak porba

millió lenge
langy széllel szálló szirom
lombot nem remél

A lehullt virág
sajnos nem pillangó, hogy
visszarepüljön.

Föld asztalára
szirmokból lebbent a szél
csipketerítőt

Szirmait a szél
nem érte váratlanul,
menni készültek.

A sápadt arcú
szelíd nárcisz napfényben
ringatózik még.

mályvacserjelomb
hervadásában halvány
nyáremlék bujkál

elhamvadt virág
pollenje szélben szálló
tarka színű nyár

szilvafa szirmok
terítenek szőnyeget
bársonyos föveny

Szirmot hint fehér
tulipán, zöld gyepágyra
álmodott múlás.

Öreg barackfa
üde-rózsa szirmain
elmúlás táncol

halott virágok
utolsó sóhajtása -
lehullott szirmok

néhány bús virág
az út szélén bólogat
már ruhátlanul

Őszdér ütötte
hervadó kis virágon
gyémánt-csillogás.

Halk hervadásba
belehasít szélsikoly
vigasztalanul.

bimbóba fagy már
minden tüskés száron gyúlt
utolsó álom

hervadás mossa
virágok arcáról a
nyári ragyogást

sárgaliliom
szirmát elmúlás gyötri
rozsdamarta vég

hófehér szirom
fiatal temetésén
könnycsepp a harmat

lehullt szirmait
illatos takaróként
viszi magával

legszebb gönceit
ledobja a gyümölcsért
virágtemetés

hideg hajnalon
cseresznyefám ledobta
fehér ruháját