Haiku versek az esőről

szomjas patakok
őszi esőket falnak
duzzad jókedvük

Szürke felhőkre
könnyeket szült a reggel:
gyöngyözik a kert.

őszi akvarell -
lehulló levelek közt
szitál az eső

mint csendes eső
elszitál az életünk
tornácról nézem

Opál függönyrojt
lebeg előttem. Szél fúj
záporcseppeket.

poros utcákon
fojtó aszfaltgőz felett
esőillat száll

fülledt nyáresten
áttetsző záporruhát
öltenek a fák

nyáreső után
nyílik teret bezáró
ezernyi tükör

gyöngyöző eső
tisztára mossa rétnek
poros kabátját

Esőtől gyűrűs
járdán, fodros karikák -
halnak, születnek.

Leveleken szól
ma csendes esődallam
- felhő komponál.

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

Zöld lomb cipeli
ázva, égi áldásnak
ékes terűjét.

Tegnapi emlék
didereg a ma falán:
eső mossa el.

Az ég kabátján
gombként lógnak a felhők:
súlyos teherként.

esőgyöngyfüggöny
gyémántfényét szél zúzta
összetört cseppek

Májusi eső
Borostyánlevelek közt
Cinegét bújtat.

Esőcsepp táncol,
szél a szoknyáját rázza
- áll a nyári bál.

könnyel megtelt hold
sarlója csészéjéből
földet áztatja

apadó patak
kavicságyát duzzasztják
mennyei cseppek

Almafaágon
Esőgyöngyök siratják
Az elmúlt nyarat.

nyári zivatar
kettőz szivárványhidat
felhők csipkéjén

két napja esik
ázott macska költözött
pergolám alá

Égről szakadtan
rongyos kis felhők földön
tócsákban ülnek.

mennydörgő égbolt
napkelte ablakára
esőfüggönyt ejt

Így eső után
apró cseppeken fények
billegnek sután.

Borongós világ,
ághegyen csüngő zápor:
legördülne már.

Ablakon kopog
esőcseppek zenéje:
szél dúdol vele.

por fakította
örökzöld lombruháját
lágy eső mosta

Májusi eső
elernyedő nappalást
gallérjára hull.

Szomorú eső
kopogtat ablakomon.
Ázó fiókák.

esti békében
májusi eső fürdet
gyermekláncfüvet

Felhő függönyén
csordulásra kész cseppek:
még tartózkodnak.

májusi eső
meghasadt föld kottáján
könnyittas dallam

Ablakon kopog
taktust ver az esőcsepp:
lassú dallamok.

kendőnyi felhő
záport szór szél szárnyain
szendergő földre