Haiku versek a hiányról

Valami mindig
hiányzik majd. Legvégül,
maga a hiány.

megmelengetni
csakis szemsugárfényed
tudna igazán

míg keresgéled
jelened hiányát, a
te időd lejár.

Játszd el azt néha,
mintha értenél és én
megértenélek.

Hogy hiánya ne
fájjon, el kell fáradnod
a fájdalomban.

kitöltesz mindent,
pedig nem maradt semmim
- csak a hiányod

Te Nap vagy, én a
csillagok, egy égen nem
találkozhatunk.

az élet súlya
könnyebb lett, mióta nem
hiányban mérem

Szép tulipánom,
egy reggel ostobaság
tőből letörte.

színültig tölt fel
magával - hogy hiánya
majd túlcsorduljon

maradt bennem egy
lélegzetvételnyi űr -
sóhajom lettél

Leporolták a
fényt örök hétköznapok,
a jajok, bajok.

hiány azért fáj,
mert emléket nem lehet
már megölelni

Nincs nehezebb súly,
mint szerettünk hiánya
- ki már nincs velünk.

Összeszedhetnéd
a gondolataimat:
épp nálad járnak.

Messze vagy tőlem.
Mégis egyre közelebb
- a távolságod.

Két párhuzamos
kik csak a végtelenben
érhetnek össze...

néha rám talál
a félelem, nem vagy itt,
csak elképzelem

Őszi fák múló
Nyarat könnyeznek, hulló
leveleikkel.

Kőbe vagy zárva
Emléked kísért engem
Sírodon virág...

ami megmaradt
nekem belőlük - emlék
hiány és fénykép

Nincs mit tenni már
eltűnt az életemből.
Örökké talán?

Üres a helyed
sokszor oda révedek,
könnycseppem gördül.

Ragyogsz mint a Nap,
majd elbújva sötétben
Téged kereslek.

Mondd, miért van az,
hogy ami soha nem volt
mégis hiányzik?

Terád gondolok
Még akkor is amikor
Nem gondolok rád.

Este csöndjében
hiába várom, nem írsz.
Te is erre vársz...

A másik felem
ott van benned, nélküle
semmi sem kerek.

Hiányod méreg,
testem és lelkem sajog,
minek kellesz még?

Elengedtelek,
hogy örökre megmaradj
nekem, Kedvesem.

Nem eszembe jutsz.
Minden lélegzettel itt
vagy, körülölelsz.

A hiányoddal
élek együtt helyetted.
Hűséges társam.

Minden üres éj,
minden hajnal, hol nem vagy:
lassú, kis halál.

Hiány kell hozzá,
hogy meg tudjam érteni
a teljességet.

Egyetlen ember
hiányától kiürül
az egész világ.

Csak én hallom, más
senki sem, hogy itt kopogsz,
még a szívemen.