Haiku versek az idő múlásáról

gyorsan elillan
a hosszánál többnyire
rövidebb élet

negyven eltelt év
jött el, fiatalságom
temetésére

a fénykép egy sík
pillanat, mely a múltból
tépett, s itt maradt

Magányosságba
bugyolált gyermekkorom
már foszladozik.

Múló éveim
bölcsülő szemszögébe
hullik az idő.

hisz a SZÜNET az
amikor te magad is
tisztán üres vagy

Ezüst szálakkal
üdvözölt fényes tükör.
Visszanevettem.

azt hisszük hogy VAN
holott belegondoljuk
az ürességbe

tedd oda magad
míg az erőd engedi
törékeny élet

messzi darvakkal
az idő versenyre kel
együtt repülnek

a legszebb percek
elszaladnak s kullognak
a szomorúbbak

egyre többször jön -
ül mellém az elmúlás
szagú, vén idő

óra körbejár -
az idő előre megy
mikor egyre fogy

csak egymást néztük
s az az árva perc mégis
nélkülünk szökött

a B-oldalam két
fő dala: egy szép líra,
egy bús ballada

vándor-szárnyakat
az idő koptat egyre
komfortosabbá

fájó sebeket
az idő bestoppolja -
folt hátán a folt

úgy szállnak el az
éveink mint virágnak
apró szirmai

Ne tolvajként nézz
az időre. Mert akkor
nincstelen leszel.

ha most nem teszed
félő, megvádol majd egy
Igaz pillanat

"A víz szalad, a
kő marad..." - mulandóság
örök ékszere

Nélkülem futnak
a napok. S a tegnapban
csak én maradok.

valójában nincs
is jelen, vagy elmúlt vagy
csak lesz hirtelen

letűnt kor nyomát
szívem őrzi: nem dizájn
csak pár ócska tárgy

kitisztult a kép -
széteső horizontok
múlt idők nyomán

Nincsen visszaút,
A kocka el van vetve.
Idő gurítja.

tovatűnt évek
egy óriáskeréken
múltba forogtak

öreg óra jár
vágykéz húzza fel kulccsal
hogy hallja ... tik-tak

minden pillanat
idő paradoxona
tán emlék marad(sz)

fájdalomban múlt
örömben a pillanat
szállni vágy - jövő

földön élt égi
az egyszerű - egyszeri
pillanatvarázs

szemedben még a
nyári tenger, hajadon
már egy hópihe

Láncreakció,
a napbarnított arcok
mind kifakulnak.

Az idő csak áll.
A sétáló mutató
én magam vagyok.

ráncos vénasszony
az idő - öregedett
milyen csúffá tett

- szemembe szökik
- torkomba gombócot gyúr
- szívembe markol