Haiku versek az idő múlásáról

idéznél tavaszt
szívembe még ha nyolcvan
telet is megélt

ok és okozat
összefüggéseiben
feszül az idő

percekből órák,
napokból hetek nőnek
észrevétlenül

Az idő miért
Nem akkor lassul, ha a
Szív majd` kicsordul?

Idő kereke
Úgy érzem már többször is
Áthajtott rajtam.

bármi lehetek
még... (csak fiatalabb és
ártatlanabb nem)

madárraj suhan
talpunk alatt rozsdálló
tétova neszek

ahogy öregszik
a szem egyre több szépet
észrevesz és lát

Idővel, egyszer
majd az idő felett is
eljár az idő.;)

Fiókban hagyott
gondolataim között
turkál az idő.

búcsúzik a nyár -
a csónakkikötőben
vidám sörözők

Múltunk csak emlék.
Mából is tegnap lesz, ha
Eljő a holnap.

Időt nem lehet
Úgy spórolni, hogy órát
Állítunk vissza.

idő megtépáz
ki-ki hullnak szívekből
lélekcafatok

kegyetlen folyó
és megállíthatatlan
az idő, csorog...

ötvenen túl már
gyöngyként pereg minden perc
a lelkembe hull

öregidő az
országút szélén stoppol
óráját lesi

Mert időm nem szán
engem nekem kell időt
szánnom magamra

semmi sem örök
mára már kifakultak
fájó tegnapok

víg az ifjúság
halál vélt árnyékában
szomorkás az agg

Minden szép ma még,
pedig már jön, ide tart
a jövőm vége.

Hajszál híján, hogy
megkopaszodtam, nagyon
híján a hajszál.

Lassan biztosan
elkopik minden máz - élsz
észrevétlenül

szép naplemente
jelzi, elment egy nap mi
nem jön vissza már

most még nem hiszed
szárnyaló idő végül
maga eltemet

az idő az mi
nála is kegyetlenebb
mert mindent elvesz

"Egyik szemem sír
a másik bölcső - létem
csak egy pillantás."

gyöngyként gurultak
tova legértékesebb
Pillanataink

Vén homokóra
durván sietni kezdett,
kitágult a rés.

Telik az idő.
Lassan egy éve, hogy nem
ismerjük egymást...

Hallgat a jelen,
a jövőt letakarja
a múlt leplével.

egy helyben áll míg
kiszalad az időből -
vén kecske showja

idő kérdése
belegabalyodni az
időtlenségbe

Volt vidám hajnal,
átmulatott éjszaka,
s tovaszállt idő.

minden emlékünk
nefelejcskékbe vonja
majd a messzeség

Annyit vársz, nézel,
míg totyogva megyünk majd
együtt a mennybe.