Haiku versek az idő múlásáról

Már az új év is
öregszik - napjai meg
vannak számlálva.

ráncaid lettek
a múló idő makacs
szorításától

kopik az idő
vasfoga de rozsda nem
kezdi ki soha

megbolondul az
idő ha kiakad a
kakukkos óra

...és eltelt lassan
egy évtized mit veled
éltem nélküled

életem torkán
te vagy a kés... pengéd is
éles, mire vársz?

Pótolhatatlan
az idő, a tartalom
kissé korrigál.

gyermekkéz nyomát
párás ablaküvegen
elviszi a busz

ajtaja zárva
de percegő falai
már düledeznek

gyűrött arcomra
ráncaim mázsás súlya
nehezedik már

Komolytalanság
az eltékozolt idő,
lustaság jele.

Élj úgy, hogy készülsz:
Mi lesz, ha a majd soha
Nem válik mosttá?

hűs völgynek ölén
az idő megszűnt, mintha
nem is létezne

megálló idő
homokszemeken tapos
- nem pereg tovább

történhet bármi
a pad mindig ott marad
godotra várni

Lehet, hogy idős
vagyok, de az idővel
bátran dacolok.

szememben gyermek -
tükrében magát nézve
űzné az időt...

Mikor kelned kell,
rajtad áll: álmodsz tovább,
avagy cselekszel!

idő múlása
egy megszámlálhatatlan
emlék sokaság

Leszállni nem tudsz
az idő vonatáról,
csak kiugrani.

futok utána
kiáltok: állj! - hiába:
süket az idő

az elvágtázó
ifjúság sörényébe
temetem arcom

Korom sötétben
szerencsére nem látszik
igazi korom.

Fiatal korban
Hisszük, hogy van még időnk
S lám, az oly kevés.

elcsókolt rúzsos
máz mögül szűkölnek a
cserepes ajkak

nem odázható -
ki kell dobnom azt, ami
régen összetört

A komor idő
is megszelidíthető
elfogadással.

Idővel mindent
Másképp látunk, mint mikor
Épp megtörténtek.

Élj a jelenben,
Mert örökké bánhatod,
Ha elszalasztod!

végtelen hosszú
kötéllétra az idő
pár fok csak miénk

A perc sem mozdul
mellőlem, várja sorsát,
mint igaz barát.

padra leült a
tél s csak nézi-nézi, hogy
elrepült az év

Eljárt az idő
Felettem, öreg lettem,
Visszapillantok

magányos játék -
figyelni szép virágom
miként hervad el

amíg EZ van, nincs
más, de ha más van, akkor
a más lesz az EZ

felejtsd az órát -
napfény eső szivárvány
mér idő-járást