Haiku versek a képzeletről

Sokat képzeltem
felőled, de a végén
semmi se maradt-.

illúzió volt -
úgy képzeltem hogy szeret -
mégsem bántam meg

fákat ültet a
képzelet a valóság
gyér erdejébe

Te aranyszálon
mindig hozzám érkezel,
tovatűnő fény.

Visz a képzelet,
álmaim erdejében
hatalmas tölgyfák.

Az illúziók?
Mentális katasztrófák
Tündérmeséi.

dús lombok alatt
patak csobog - pedig csak
Schubert zene ez

Tízezerbőrű
tűz lobogj... fossz meg minden
illúziótól!

Igazi jóság -
Művészet: illúziót
Másba ültetni.

megszerettelek
ledobott ruhád felett
áll a képzelet

légbuborékok
voltak mit egyszerűbb volt
gyémántnak látni

átjárót váj a
képzelet a valóság
szürke falába

Megismerhetsz majd,
vagyok, ki levetkőzött
a sorok között.

Nem láttad meg, de
gyilkos szavad megölte
a pillanatot.

Velem vagy... érzem.
Szép mosolyod, átsejlik
a sötétségen.

A képzelet csak
Pillanatkép az élet
Távlataiból.

képzeletem vad
táltosát zaboláznom
kell közeledben

Másnak láttalak,
nem annak, aki voltál,
fest a képzelet.

amit benne látsz
körötted s mögötted van
tükör nem ablak

lezárt szemhéjam
belső falára mesét
fest a képzelet

képtelen képek
borzolják fantáziám
kereted nélkül

amikor rét vagy
minden virágillatot
magamba zárok

világot teremt
benned élő képzeted
színest vagy szürkét

el is rejtőzhetsz
képzeletemmel játszol -
úgyis rád talál

álomban álom
ha felébrednék is csak
tovább álmodom

mert elképzeled
erődben gyengeséged
ez lesz a veszted

Fekete betűk
fehér varázsszőnyegen:
lélekmozizom.

képzeletednek
senki sem szabhat határt
te miért tennéd

Alagút végén
nem a Fény - az alagút
az illúzió.

A süket ember
Látta a zenekart és
Képeket festett

Csodás képzelet,
Szertefoszló buborék,
Káprázatos fény.

Ha szárba szökken
a képzelet, kivirul
a lehetőség.

sas hátán pihe,
szikrázó szemvillanás,
pőre pillanat

megyek felém ki
magányos faként állok
egy rét közepén

esett az eső
a papírhajóimat
ringatja a víz

elképzeltelek
kibontott hajjal álltál
a felhők felett