Haiku versek a korlátokról

virágozhat de...
titok szirmát mindig az
ellenszél tépi

láncunk hosszával
együtt nő, szabadságunk
illúziója

Megszólalásig
volt igaz minden, amit
gondoltam rólad.

Támaszt nyújtanak
korlátaid, mielőtt
átléped őket.

Ásít a város,
nagyon fáradt és álmos,
senkit se vár most.

Az okos ember
Érti, vannak határok,
Mikor nincs tovább.

Hűsölő hősök...
Korunk kóros körképe,
törpék földjének.

Kicsit szétestem.
Ha összeszedtem magam
Újra kész leszek ...

korlátaimból
kihajolva látom meg
esélyeimet

korlátok nélkül
értelmüket vesztik a
lehetőségek

falaid magam
köré emelem, míg te
levegőhöz jutsz

Sokszor csak saját
korlátainkba tudunk
megkapaszkodni.

Kishitűséged
emeli korlátaid
önmagad körül.

akkor vagy szabad
ha te szabod a saját
korlátaidat

Okostelefon
dísze az asztalomnak.
Hívni már tudok.

rabláncon ringó
csónakon nem jutunk el
messzi vizekre

tormában élő
féreg gondolja csak: nincs
édesebb gyökér

Sarkadban liheg
fojtott vesszőparipád:
engedd szabadon.

a vonalat nem
lépted át amelyen túl
valami szép várt

ha (f)elismered
korlátaid egyúttal
ledöntöd őket

Az életben az
a legnagyobb kockázat,
ha nem kockáztatsz.

Behatárolt lét
falait ütjük, bontjuk
határtalanul.

A határtalant
határfeszegetéssel
érhetjük csak el.

elnézem saját
korlátaim rácsán át
hogy fut el álmom

Elfeledte a
páfrány, hogy nem virágzik.
Sziromba borult.