Haiku versek a szélről

jeges téli szél
zörget egy száraz fészket
hálni jár bele

fészek ölében,
fájón ringatja a szél
nyárnak melegét

Pattanó rügyet
tavaszi szél simogat
almafa ágon.

Jeges hullámot
kerget a partig a szél,
vacog a hold is.

éles szél metszi
az éjbe szőtt csendleplet -
egyre szaggatja

egy ágról szakadt
madárfütty kergetőzik
csavargó széllel

Vörösbe hajló
vadszőlő levelek közt
hajnali szél jár.

selyemfüggönyön
át beszökött hozzám a
szél porcicázni

Holt leveleket
kerget a viharos szél
kopasz fák között.

Sárguló fák közt
ezüst ökörnyál libben
s táncol a szélben.

Szalmavirágot
zörget a bús őszi szél,
fagyot lehel rá.

dióhéj billeg
kifosztottságát búsan
siratja a szél

pirul az arcom
ahogy a fagyos szelek
körbecsókolnak

hullámtörésben
ezüstsirály vijjogást
táncoltat a szél

Üres utcákon
Kacagva szalad a szél
Levelet kerget

reggel arcú lány
szeméről álmot koldul
peronon a szél

tölgylombba súgja
magányát az őszi szél
majd tovaszalad

Felhőgomolyag
csipkét horgol az égre,
szél lebegteti.

Szaladgáló szél
lombhacukát fosztogat,
tar ágra köd ül.

A fák levetett
ócska, kopott ruháit,
a szél hordja el.

színes vásznakat
tépi rongyosra a szél
vén nyár kosztümén

ökörnyál feszül
a kopasz fák ágain
szél zenél rajta

Szél, tarka lombot
gombolgat - ökörnyálból
csipkét sző az éj.

Még flörtöl a nyár,
Arcunkra a szél simít
Langymeleg búcsút

A vágtázó szél,
falevelet fogott be
hintója elé.

Szél versét írja -
fűszál hajlásával szól
szép apokrifja.

Szélfútta gallyak
Göndör levelei közt
Dzsesszt játszik az ősz.

parolázva ül
zöld leveleken a szél
emléket színez

várfalak között
kósza szél lebegtet egy
levélsereget

lombok közt a szél
levelekre írt nyári
emléket lapoz

kopott flaszteren
zörgő faleveleket
simogat a szél

Fülledt alkonyon
Szélkarcolta égboltra
Csillagfény gyógyul.

távoli helyről
üzenet jött a széllel
őszbe ért levél

Egy száraz levél
vad cigánykereket hány,
itt az őszi szél.

mélán csörömpöl
kukoricalevélen
bronzköpenyű szél

nefelejcskéken
tüllfodrot forgat a szél
könnyed piruett