Haiku versek a szélről

fák lombja hegyén
bizsereg az őszi szél
ringató dallam

mohák álmán át
mezítláb lépdel a szél
már suttog az est

Szélhárfán játssza
szigorú futamait
a hajnali ősz.

Kökénykék színű
apró köténykéd szélét
kósza szél viszi.

huncutkodó szél
tavirózsát csiklandoz
tóra mosolyt fest

sötét felhőket
mosdat a szél holnapra
tiszta ég ragyog

csillogó tónak
villodzó ezüst fényét
szél pikkelyezi

nyári estén víz
fölött gazdátlan zenét
terelget a szél

a bokrok között
eltűnt a szél a szúrós
ágak rabja lett

lombsusogásban
szárnycsattogtatás között
mélázik a szél

békés felhőket
oszlat a szél engedély
nélkül vonultak

Mohapárnákon
mezítláb lépdel a szél:
erdei séta.

Eső tart engem
ölelésben, szél húzza
szoknyám fodrait...

hajnali szélben
rőt levél hull nesztelen
a nyirkos földre

A hegyoldalban
dudorászik lenge szél.
Visszhang felesel.

a szél kacéran
ölbe kapja a nyarat
meghintáztatja

szavamat számból
kitépve rohan a szél
választ nem várok

Csendszagú tájban
nap-batikolt rózsafán
zizzen át a szél.

Szél matat a fák
között, ül esőt váró
lombok fonákján

kitárt karokkal
futó szél virágos rét
előtt rogy térdre

őszi rőtbarna
levelek tangót járnak
szél a tánctanár

pajzán szél táncol
ágyát veti az este
bársonycsend honol

gyantaízű szél
hordozza a fenyvesek
izzadságszagát

a puha hóban
szél simítja nyomaim
cinkossommá vált

Az éj csendfátylát
hóvirággal hintő szél,
fákat ropogtat.

Hempergőző szél
hintázik egy fűszálon
Rajta pillangó.

a magányos fák
sóhaját a szél sűrű
erdőig viszi

Vörös égalja
távoli hegyek mögött
szeles napot vet.

Hideg szél markol
muskátlik levelébe -
szirmok vacognak

Bimbójába gyűrt
vörös selyemruháját
majd szél vasalja.

Selyem ruháját
a szél fellibbentette,
bele is pirult.

a gyermekláncfű
pihéje felhőt játszik
susogó széllel

küszöbén a csönd
üldögél ajtaján szél
jön-megy szabadon

szürke kabátját
gombolja az október
zord szél kíséri

őszi levelet
gyengéd szél simogatott
elvörösödött

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
illatot szippant