Verses vallomások

hazataláltam;
mint folyók a tengerben,
eggyé olvadtunk

szemed tűzétől
csókká parázsul a szó:
kimondatlanul

bal szívkamrámba
zártalak; raboskodhatsz
életfogytiglan...

Szerelmes szavak,
felszabadító érzés
újságpapíron.

felismerem a
hallgatásod; sötétben
némán, zajban is

páratlan érzés,
hogy páros napokon, még
jobban szeretlek

Szavak csendjébe
zártál: csenddé gyűrt szavak
gyöngybörtönébe.

Halk gondolatom,
ha szó nem társul hozzá,
néma vallomás.

Magának való -
mondják rólam - pedig csak
magának való

Az új évben is
téged szeretlek, most már
talán örökké...

Most nincs se idő,
se tér, érzem ahogy a
lelkünk összeér...

Kiterítelek,
fényéveid térképén
tavaszpont leszek.

Lágy hangú gitár
csupán Neked muzsikál.
Vallomást kísér.

szíved a szívem
kilincse és tested a
testem bilincse

Lényed - tudod, mi
nekem? Hűs, finom csók a
lehunyt szememen.

a bokám köré
fonódott pillantásod,
mint egy gyöngyfüzér

Hat kamerával
vett őszinte vallomás
nagy sztárgázsival.

falevélre írt
vallomást cinke kottáz -
- dal ablakodban

Semmit nem adtál,
mégis gazdagabb vagyok
a közeledben.

túl sokat láttam -
azt is amit még eztán
szerettem volna

A csendek közti
jelentés-torlódásban
szerettem beléd.

reszkető tinta
és papír között félénk
sercegés vagyok

Te vagy üteme
néma szívveréseim
szonátájának.

Csendhellyé neked
avattam egy részem, hol
naponta várlak.

Életünk delén
hidat ácsoltam hozzád,
utam a tiéd.

Megállt az Idő
a pillanatnál, mikor
megszerettelek.

megszerettelek
csizmámban téged látlak
ha virgács vagy is

vagy semminek nincs
oka vagy minden érted
és miattad van

a sok nem elég
a minden kevés lenne
ha te nem lennél

Lágy szellő lennél
zászló szeretnék lenni
lobognék benned

Lelkem tavában
gyönyörű rózsák nyílnak,
mert te élteted.

jobban szeretlek
a Földet átölelő
fénylő kék égnél

te vagy nekem a
fénylő csillag ablakom
felső sarkában

szavaid tánca
örök mozgásban tartja
lusta szívemet

Gondolataim
százszor olvasott könyve
nevednél nyílik

Feléd hajlok mint
napraforgód keletnek
naplementekor.