Haiku versek a valóságról

Nem tudni, hogyan
működik, de működik.
Kulcs a nem tudás.

A kegyetlen szív
Mondja ki a legnagyobb
Igazat. Bár fáj

Gondolataim
Valóság szilánkoknak
Alkotnak tükröt!

Te megtanítod,
hogy a valóság lehet
szebb, mint egy álom.

Képzeletünk a
valóság pókhálóján
sokszor fennakad.

Álmok fonalát
elvágtam, ébren gyötör
most a valóság.

átjárót váj a
képzelet a valóság
szürke falába

egy kő álmából
szép felülemelkedni
- míg zuhan ... ébred

igaznak lenni
saját szemszögből nézve
nem nagy művészet

A valóság a
jelen kihívása, a
jövő esélye.

Nem az érzékek
Csapnak be, sokkal inkább
Itéleteink.

A TV képernyője
Sokszor csak eltakarja
A valóságot.

keresni kell az
igazat hogy ne féljünk
a valóságtól

Valósnak tűnik,
ami nincs, és ami van,
az nem látható.

külön kelünk mert
valónk más - együtt fekszünk
mert álmunk egymás

Egy letört virág
Sosem idézheti fel
Teljes szépségét.

Pokolra jutnék
nélküled, de veled a
mennyben elvagyok.

Felriadok... a
valóság álmaimat
mellettem éri.

esőcseppekben
tükröződő valóság
lábaink alatt

Színes máz mögött
a valóság folyója
szürkén hömpölyög.

A valóság szebb
lehet az elképzeltnél
ha együtt vagyunk.

annyira tiszták
és olyan szépek voltunk
- talán igazak -

a valóságról
mindig a Tapasztalat
beszél, nem a szó

Isten teremti
a valóságot, mi a
magyarázatot.

Az elmélyülés
szembesít azzal, aki
valójában vagy.

Vágyaink már a
Valóság ajtajánál
Visszafordulnak

Már nem álmodom,
nyitott szemembe port hint,
ez a valóság!

Valót kerestem,
végén megtaláltam a
tévutat feléd.

felébredve is
pont olyan voltál, ahogy
megálmodtalak

Sajnos, az összes
Felvilágosodásra
Sötétség borult

ne ringass tovább
ha sorsomra hagysz, talán
felébredhetek

tenyeremhez ér
színes szappanbuborék
óvom - szétpattan

Hiába víz, nos
Télen a hullámok is
Kettétörhetnek

Realistának
sosem lesz barátja a
"lehetett volna"!

Emberek között
Ott a feszület s körben
A háborús szél

Két világod van:
egy álom egy valóság.
Ne keverd össze!