Haiku versek az avarról

Bágyadt őszi fény
levéllombbal csókot vált
- avarba ejtő.

őszi alkonyat -
égő avar illata
a hideg tájon

Fáradt őszapót
őszanyó ringat puha
avarágyában.

puha avarba
omolva hemperegni -
jó lenne merni

őszi avarra
sors-mintázatokat fest
teremtő keze

őszi avarra
nagy tömeg aranyra hull
néha egy vércsepp

A lábunk alá,
földre hullt őszi avar,
vajon mit takar?

avarkupacra
hullt szívforma hárslevél
még halkan dobog

lehullt avarra
hever a hűvös este
éj takarja be

színes avaron
heverve leplezem hogy
pofára estem

eozinlevél -
az ősz varázslata ez -
ködből fölfénylett

Avaralmokon
mohos kövekre - tapad
Ősz - hűs sóhaja

nedves és meleg
avar takarja már a
föld fáradt testét

Mohos ágkígyó
életet fogant múltja
avarba siklott

Annak zenél csak
a csörgő avar, aki
szívével hallja.

avarszőnyeget
terít elénk a gondos
szeptemberi szél

milyen a halál
megláthatod, ha csendben
lépsz az avaron

Nyári szellő fúj
emléket a fák alá -
avar-szerelem.

Kihalt a sétány,
csak a csillagfény játszik
deres avaron.

őszi telihold
deres avarra szórja
ezüstös fényét

őszi alkonyok
nedves avar illata
elhaló csendben

Hamvas takaró
fejem felett - alattam
avarderékalj.

hanyatlik a nap
avarágyon táncol a
könnyű léptű est

milyen sok álom
számolatlanul marad
mint hulló levél

tavaszi vágyak
az avarköntös alatt
már ölelkeznek

Rozsdás avarban
élettelenül hever
sok nyári emlék.

zörren az avar
éjsötétben kísértve -
szellemeskedik

rozsdálló tűvel
az avartakaróra
sormintát fércel

őszök széltűje
lombok színfoltját varrja
avarpokrócra

erdei úton
avarhullámot fodroz
csend-könnyű léptem

Rőt avar alatt
alszik az illatos nyár
őszbe temetve.

Rozsdás avarban
derékig gázol az ősz -
Napfényért kiált.

Avar illatú
napfény süt át a tölgyfák
ágai között.

Odvas tölgy alatt
pipadohány illatú
az őszi avar.

az avarágyban
szunnyadozik az élet
hópaplan alatt

nyugodtan járj-kelj
itt se csapda se akna
csak avarzörej