Haiku versek az egyéniségről

egyéniséged
segít, ugyanolyanok
közt másnak lenni

lassíts: lásd mit rejt
a táj - száguldva minden
fa oly egyforma

divatból már-már
kimenő kimonómat
újra cserélném

réten gyérülő
virág, száraz kiégett
kórók földje ez

vajon ki lennék
ha nem volnék az aki
amúgy sem vagyok

színes mozaik
szavakkal kirakózik
becsukott szemmel

pompás szarkaláb
magasodik büszkén a
kalászok fölé

Miért vagyok én
a magam ellensége,
pont, és csakis én?

Az a baj, hogy a
Magammal vívott csatát
Megint én nyertem!

Én minőséget
adtam neked, de te csak
saját magadat!

Ha minden ember
egyforma lenne, képzeld,
hogy unatkoznánk.

zord levél helyett
eleven rügyként fogom
hirdetni az őszt

aki magával
önazonos mással nem
csereszabatos

Miért nem lettél
az az Egy, aki csak te
lehettél volna?

Falat húz a túl
erős akarás - lépcsőt
építs helyette.

semmi sem marad
belőled ha mindenki
alakjára szab

Gyufa vagy versem
és én meggyújtalak de
el is oltalak

Azoknak lesz más
a világ, kik mások, mint
a normál(i)sok.

egyszerűségnek
kopott ruhája alatt
nagyszerűség él

ott van a világ
ahová te képzeled
nem pedig mások

Ki nem követi
a világot, bolondnak
mondják azt mások.

Lehettem volna
másnak érdemes - inkább
önmagam vagyok.

Egyéniségem
fényében a másiknak
mássága ragyog

vörösek közt bár
lehetnék ritka fehér
pipacsgondolat

önmagad legyél
nem kell semmi más hozzá
csak csepp bátorság

színeid őrizd
ne engedd hogy a világ
szürkére fessen

olyan vagy mint az
ősz sokszínű és te is
takarod szépen