Haiku versek a hajnalról

Alszik már a hold,
hajnal derengő fénye
űzi az árnyat.

Puhán simogat
hajnal fénye, útjára
engedve álmom.

Hajnali fénynél
hála ébred lelkemben,
köszönök mindent.

Harmatgyöngy ragyog,
hajnal csendje megölel,
ébred a város.

Bíbor színekben
fürdik a hajnali fény,
minden újra él.

Hajnali harmat
megfagyott egy fűszálon,
dér csókolta meg.

karjaid közé
hajnalhasadás után
beoson a csend

kócos álomkép
nyitogat munkás szemet
kígyózó metrón

Rózsa-pír púder
havas hegyorom felhőn -
tó tükre rezzen...

Kit megszerettem
pipacsselyemben maga
a hajnali rét

Éjlepel lebben,
csapzott álmok gyilkosa -
hajnalderengés.

Az éj harmadja
hűs páraköpenyt terít
szomjazó rétre

bíbor álmosság
nyújtózik hajnal tavon,
zizeg, súg a nád.

Halálközeli
ez a reszketeg hajnal.
Álmom egyben tart.

Ha elmúlt a fény
hunyj szemet rosszak felett
és várj holnapot!

Hajnalban kelek
mielőtt mész - fényedbe
mártom arcomat.

Hajnali harmat
kölcsönbe kéri a hold
ezüst ruháját.

pihenni vágyón
hajnali rózsafényben
a lég sem mozdul

Hűvös hajnalon,
színes kis apró pille,
cickafarkon leng.

Ébred a hajnal:
szemében harmatkönnyek,
napsugarakkal.

Hasadó hajnalt
hagyok hátra hajadra
harmatot hintve.

Megtartom hajnalt
aggkoromra, legyen még
nap mit láthatok.

Edzem a lelkem
rorátén meleg csendben-
hajnalban keltem.

Lelkem csendjében
a hajnali áhítat
Mindent átitat.

Ha az éj karja
már nem altat, ezüstben
játszik a harmat.

Hajnalban sepert
elvitte álmát néhány
lehullott levél.

Függönyrésen át
arcomra fest a hajnal
szerelem nyílik.

Pillámra fény ül
hajnal kér táncra érzem
édes illatod.

Befolyik hozzám
függönyréseken át fest
arcomon hajnal.

Bús bádogtetőn
forgolódó éjszaka
hajnali hangja.

csodás madár a
hajnal leejti szárnyát
meghal boldogan

Alvás-ébrenlét
határán hallom hajnal
harmatos hangját.

Hajnali harmat
csiklandozza talpamat.
Mezítláb séta.

Pici fény csillant
hajnali víztócsákon.
Szép napot ígér.

Madarak zengnek
hajnali szép ébresztőt,
ablakom előtt.

Hallik a csendben:
hajnali harmat cseppen.
Maradok csendben.