Haiku versek a hajnalról

bíbor hajnalon
borostyánfény szövi át...
kihűlt kerteket

fénnyel sebzi meg
templom falát a hajnal -
aranyszín áldás

A láthatárt új
hajnal fonja át, pirul
az ébredő ég.

fura szerzemény -
kifordított kabátban
bolyong a hajnal

Hajnali piac,
friss kenyér illata száll,
nap mosolyog rá.

bíbor hajnalon
vadrózsát lehel a fény -
szárnyai nőnek

rózsaszín hajnal -
élni akar még bennem
a legszebb remény

lámpafény alatt
árnyéka elfáradt egy
hazatérőnek

Belépőkártya -
engedély önmagamhoz
minden hajnalban.

fényjeleket küld
átszövi az éjszakát
hajnalhasadás

Szikrázó gyöngyfény,
Ős hajnali körforgás.
Lelkek balzsama...

Hunyorgó hajnal
Könnyező rétekre hív
Mélyet lélegzem

Hajnali dérrel
fák ezüstbe öltöznek,
tél csodája ez.

Alszik már a hold,
hajnal derengő fénye
űzi az árnyat.

Puhán simogat
hajnal fénye, útjára
engedve álmom.

Hajnali fénynél
hála ébred lelkemben,
köszönök mindent.

Harmatgyöngy ragyog,
hajnal csendje megölel,
ébred a város.

Bíbor színekben
fürdik a hajnali fény,
minden újra él.

Hajnali harmat
megfagyott egy fűszálon,
dér csókolta meg.

karjaid közé
hajnalhasadás után
beoson a csend

kócos álomkép
nyitogat munkás szemet
kígyózó metrón

Rózsa-pír púder
havas hegyorom felhőn -
tó tükre rezzen...

Kit megszerettem
pipacsselyemben maga
a hajnali rét

Éjlepel lebben,
csapzott álmok gyilkosa -
hajnalderengés.

Az éj harmadja
hűs páraköpenyt terít
szomjazó rétre

bíbor álmosság
nyújtózik hajnal tavon,
zizeg, súg a nád.

Halálközeli
ez a reszketeg hajnal.
Álmom egyben tart.

Ha elmúlt a fény
hunyj szemet rosszak felett
és várj holnapot!

Hajnalban kelek
mielőtt mész - fényedbe
mártom arcomat.

Hajnali harmat
kölcsönbe kéri a hold
ezüst ruháját.

pihenni vágyón
hajnali rózsafényben
a lég sem mozdul

Hűvös hajnalon,
színes kis apró pille,
cickafarkon leng.

Ébred a hajnal:
szemében harmatkönnyek,
napsugarakkal.

Hasadó hajnalt
hagyok hátra hajadra
harmatot hintve.

Megtartom hajnalt
aggkoromra, legyen még
nap mit láthatok.

Edzem a lelkem
rorátén meleg csendben-
hajnalban keltem.