Haiku versek a hajnalról

Ébred a hajnal:
szemében harmatkönnyek,
napsugarakkal.

Hasadó hajnalt
hagyok hátra hajadra
harmatot hintve.

Megtartom hajnalt
aggkoromra, legyen még
nap mit láthatok.

Edzem a lelkem
rorátén meleg csendben-
hajnalban keltem.

Lelkem csendjében
a hajnali áhítat
Mindent átitat.

Ha az éj karja
már nem altat, ezüstben
játszik a harmat.

Hajnalban sepert
elvitte álmát néhány
lehullott levél.

Függönyrésen át
arcomra fest a hajnal
szerelem nyílik.

Pillámra fény ül
hajnal kér táncra érzem
édes illatod.

Befolyik hozzám
függönyréseken át fest
arcomon hajnal.

Bús bádogtetőn
forgolódó éjszaka
hajnali hangja.

csodás madár a
hajnal leejti szárnyát
meghal boldogan

Alvás-ébrenlét
határán hallom hajnal
harmatos hangját.

Hajnali harmat
csiklandozza talpamat.
Mezítláb séta.

Pici fény csillant
hajnali víztócsákon.
Szép napot ígér.

Madarak zengnek
hajnali szép ébresztőt,
ablakom előtt.

Hallik a csendben:
hajnali harmat cseppen.
Maradok csendben.

Hajnali dallam,
érintetlen természet.
Léleknek gyógyír.

ma kéknefelejcs
szirmaira hullik a
csend, hajnalodik

madárcsicsergés
ölti ég szövetén a
hajnalhasadást

rózsás pirkadat
virág illatot gyűjt nagy
fonott kosárba

Rigózsivajjal
szőtt, kusza álomképek:
hajnalmerengés.

várandós hajnal
gyönyörtől édes terhe
csendben vajúdik

Hajnali harmat
tavaszi fűszálakon:
ragyogó könnyem

Egy madár pittyen.
Érzed? Virágillatot
nemz a kikelet.

Ködös hajnalon
Sötétben Hold világít,
Égi lámpafény.

Éj kormos leplét
kakas hangja tépi szét.
Hasad a hajnal.

szemérmes hajnal
bús-selymű csöndjét szüli
alvó világra

arany szélcsengő
ébresztőt csilingel a
reggeli csendnek

Halványkék, bársony
ingét, hallgatag csendben
ölti fel az ég...

Galambok ülnek
vezetéken - gyöngysor a
hajnali égen.

ölembe hull a
csend fésülködöm veled
szerelmes hajnal

lehetne a sál
ég alján az a kis pír
reggel a tónál

hasad a hajnal
tegnapból ma születik
minden körbeér

Könyörgöm, maradj!
Még a Hold sem köszönt el...
Hajnalt álmodok.

Fagyos reggelen,
A hűvös hajnal ringat.
Álmokat dalol.