Haiku versek az őszről

Ráncos kezével
az ősz megsimogatja
a teliholdat.

Szürke platánok -
Rozsdás ősz mosolyában
megkövült entek.

ősz akarata
még egyszer vétkezni a
nyár emlékével

csipkés szemfedőt
holt gyümölcsöskertekre
varr lomhán az ősz

Fázom - szólt a Föld,
és sok színes őszlevél
betakargatta.

őszi estéken
csak a sűrű csend pottyan
kopasz ágakról

avar alatti
csendet találva az ősz
sündisznót altat

Egy sápadt levél
szomorún-csupasz ágon -
emlék már a nyár.

lámpa fényköre
falombra fest aranyló
glóriás ikont

Színes levélre
búcsúüzenetet írt
a távozó ősz.

reggel arcú lány
szeméről álmot koldul
peronon a szél

Ökörnyál húron
napsugár citerázik,
őszi dallamot.

Az ág üstökén
pirosra csípett levél,
belekap a szél.

párás ablakom
megtisztítja a reggel
fénnyel reménnyel

kései katáng
kék szemének tündöklő
bizalmát vágyom

fehér krizantém
magányosan élvezi
az ősz nyugalmát

a járdán alvó
levelekre vetül az
éji lámpafény

Nap szeme jeges,
szelíd múlásfényén fáj
előre a tél.

szélcsendes őszre
aranyfényű csend cseppent
nyárból emléket

vöröslő őszi
lombot idéz szép haja
neon napfényben

Őszi szél suhan
az erdei ösvényen,
süni bevackol...

Őszi lombok közt
kacér napsugár ölti
ránk rozsdás nyelvét.

Fakó ég alatt,
rozsdaszínű lombokat
simogat az ősz.

vadgesztenyémet
elcserélném szelídre
sütőtök is van

vagy rá vagy átlépsz
ősz színes levelén: vagy
megállsz s olvasol...

Szuvas küszöbön
erőtlen verőfényen
- szendereg az ősz.

Patakmenti fák
Ködbe mártott sóhaja
Mederbe hajlik.

Rőt lombok alól
Hajnalt pilinkél a táj -
Dérvirág nyílik.

Őszolimpián
ezüst hajamra arany
és bronz levél hull.

Megölel az ősz,
mint nagyanya gyermekét,
tarka-féltéssel.

pergő levelek
közt citrompille társat
vél felfedezni

katángkék szirmok
rejtik egy apró bogár
halkuló dalát

Hűs sugarakat
fektet keresztbe a Nap
a fázós tájon.

Díszruhájukat
vetkőzték le szőnyegnek
a meztelen fák.

Barna fák alatt
sárga szőnyegen lépdel,
s kézen fog az Ősz.

Őszi napsugár
mélán didereg kopott,
szürke ég alatt...