Haiku versek az őszről

Őszi könnycseppek.
Az ember tévelygését
Isten siratja.

Őszi szél libben,
Fáradt fák között, nézek,
S látom: őszülök

Csöpp kutya sírhant
Hű társadra, egy sáska
Mondja imáját

Az őszi levél
táncához a szél írja
a dallamokat.

Hulló falevél
- Kit őszi szél táncoltat -
Vagyok én magam.

Őszi patakban
megcsillant a nyár csalfa,
tört tükörképe.

hűvös őszutón
vén tölgyek melegednek
moha zokniban

Sárga napfényben
saját árnyékába hullt
fügefalevél.

Fáradt virágok
ködeső alá nyílnak
tűnődéseim.

köd leple alatt
ég kékjéről álmodva
könnyeznek a fák

Bújócskát játszik
levelek közt napsugár.
Fényét keresem.

Lenyugvó napok
fénye mosolyog vissza,
gránátalmamag.

Hallgat minden ág,
meztelen gallyak lógnak
némán a ködben.

őszi alkonyat -
égő avar illata
a hideg tájon

Őszi nyugalom,
birsalmaillatú ősz
szuszog a kertben.

sápadt tócsán az
utolsó száraz levél
bánatgondola

őszi avarra
finom esőpermet száll
égi szitán át

Levél az úton
elvitte álmát ma is
hajnali söprés.

A csalfa őszi
napsugár ifjúságot,
szerelmet füllent.

Őszi szél lapul,
Borzas cserjések fölött.
Finoman csipked.

színek királya
könnyelműen herdálja
pazar színeit

Adj, Uram, nekünk
még néhány szép napot, kik
belülről fázunk...

Hajnalban sepert
elvitte álmát néhány
lehullott levél.

Földre pottyant makk,
avarlepel ölében
tavaszt álmodik.

Szürke köd borong
bennem: testem falevél,
lelkem őszi nap.

Megtorpant az ősz,
az elmúlás szelében
élet illata.

parki utakra
leterítette az ősz
avarszőnyegét

őszi verandán
borongós kedvem űzve
dongó döngicsél

nyári emlékek
bepöndörödnek barnás
őszi levélbe

Levél csörrenve
Ropog a lábunk alatt.
Avar muzsika.

Hulló levelek
színes vigaszmosolyát
Isten festette.

...mert visszaút nincs,
ősz ballag macskakövön
s z á m o l a t l a n u l

Olyan egyformák, -
de minden ősz máshogyan
szebb, mint a többi.

Őszi ködös táj,
szirmok helyén a kertben
csend pihen a fán.

Őszi avarra,
Csókot hint síró levél.
Fákra álom száll.

Dióhéj reccsen,
álmában még az avar
is összerezzen.