Haiku versek az őszről

Alkony avaron
árny a fénnyel birkózik
s lassan ráterül...

Gomba kacsint át
óvó avar lőrésén -
őszi rejtőzés

Avar bölcsőben
foltos, ráncos levél-kéz
csiperkét ölel

Elszállni vágytam
ökörnyál csókjával mert
gyöngyház fénye volt.

őszi falevél,
mint egy elhullott verssor
tavaszról mesél.

Megint elém jött
hajamba szagolt az ősz -
szél szerelme hív.

az őszi kékkel
tájzenél némán, búsan
pár lombfosztott fa

Szembe jött velem
hazakísért az út ma
avarillatú.

elmaradt koncert
őszi eső áztatja -
a plakátokat

Bágyadt őszi fény
levéllombbal csókot vált
- avarba ejtő.

Köténye nedves
föld ölében ősz mossa
édes gyümölcsét.

Metsző őszi szél
lassan formálja lelkem-
megtanít élni.

Levelek. Könnyek.
Elengedhetetlenül
hullnak alá mind.

Kormos kontyában
széllel fésült ökörnyál.
Megőszült a nyár.

szép szelíd ősz lesz
a rét ruháját lassan
gombolja végig

Őszi esőcsepp
puhán koppan a járdán.
Szomorú dallam.

Ősz suttogása
Átöleli a tájat.
Csendes elmúlás.

Ősz selyme simul
erdei útra. Ködbe
fonta ősz anya.

Őszi erdőben
az arany levelekre
nyugodt álom vár.

A változás is
lehet gyönyörű, ez az
ősz üzenete.

Mint tűznyelő jön
az ősz, s nyár vad kohóját
kis lángra teszi.

narancs-vörös táj...
két falevél csókjában
aláhull az ősz

kert végében ha
a tél megpihen érzed
még az ősz szagát

Tejfehér sálat
kötött a hegy nyakára
őszi kedvesség.

Az őszi avar
sok emlékemet látta,
zizegve őrzi...

Színes levelek,
Szórodnak szerteszét itt,
Oly mesés látvány.

Eső áztatta
erekben kihül az ősz
lecsorog a fény.

Sárga levelek
arctalan mosolyára
gyűrődik a nyár.

üres játszótér -
aranysárga lombokon
hintázik az ősz

szép lassan elfogy
a zöld, az őszi titkok
tarkasága győz

Búcsúzik az ősz,
levelek hullnak halkan,
mindjárt itt a tél...

Felkapott levél
széllel szálló gondolat
veled repülni.

Sárga falevél
még utoljára kacsint,
lehull, kiszárad.

Levelek sírnak
a talpam alatt velem
sétálnak ősszel.

csipkemintás fák
városi ablakoknak
szép keretet ad

örömittasan
a fellegekben járok
ködben a város