Haiku versek a szívről

Üres a világ,
hiába töltik ésszel,
lyukas a szíve.

egy ecsetvonást
hagyott angyalnak keze
szíven monogram

Az egyedüllét
megtanít magunkra is
szívvel figyelni.

Amikor a szív
dobol, s az elme hallgat:
jutalomjáték.

szívembe zárom
boldogság kék madarát -
kalitkája lesz

Szívem sziromba
bugyolálva tervezi
feléledését

Szívednek terhét
kis papírhajóra írd -
vigye, engedd el!

Ha a szívedben
béke van, másoknak is
ezt sugározod...

Szívedbe jutva
magányomnak jéghegye
örömmé olvad.

szív és agy között
megmagyarázhatatlan
nyomáskülönbség

édes bókjaid
elszórt kis hóvirágok
fagyos szívemen

A remény és vágy,
Minden szívben ott lakik.
Ott dobog és vár.

elmosolyodtam
mert ma láttalak, szívem
is mosolyogott

Ha nem tudod, mit
tégy, figyeld szíved hangját
bátran - érzéssel.

kisharang kondul
minden ember szívében
áldott december

Szívek hídjánál
Elveszett lelkek állnak
Sorsukra várva.

Mit szívünk mélye
Rejt, az érheti el, ki
Arra érdemes.

megfagyott a szó
hát leírtam - szívedben
olvadhat majd fel

boldog nem lehetsz
ökölbe szorult szívvel -
inkább bocsáss meg

hallom a dobot
szívünk vágtázó ménes
gyűrött lepedőn

Mindenem a csend,
de kell hozzá, hogy a szív
adja a ritmust.

sajgó szívemen
repedésre leltem, egy
szavadba került

Elengedni azt
ami elérhetetlen,
Szívről bomló lánc.

egy egész világ
van szívemben, mely elfér
két tenyeredben

Kisbetűs vagyok,
de ha a szívem írja
- kalligráfia.

Szomorú a szív
Érzelmek viharában
S néha megszakad.

Ki megnyitni nem
Meri szívét, örökké
Fél életet él.

Emberi szívben
Isten terített asztalt
Mennyei manna

Vas akarattal
fejlesztettem jellemem
gyengéd szívem lett.

Virágmagokat
vetettem a szívedbe,
rád bízom magam.

Bánatos szívem
kedvetlenül kalapál,
mélabús ritmus.

Mosoly s ölelés
Gyógyír, hogy szívünk, lelkünk
Boldogabb legyen.

Szeretett szíve
örökre elhallgatott
nem dobban többé.

hajlott szívem a
dicséretre jól tettem
nemesebbé tett

Őrzöm a tüzet
szívem őskohójában
utódaimnak.

Végül elmentél.
Jégszívemben üresen
Visszhangzik a tél.