Haiku versek a szívről

eltűnt otthonát.
Mint vázában felejtett,
elszáradt virág.

tücskök és hangyák,
kis szöcskék sírnak vissza
régi életet.

Ahol nem messze,
napsütésben, még templom-
kereszt ragyogott.

Beszívni azt a
máshol nem érezhető
folyóillatot.

Ez a boldogság
engem örök időkre
hűtlen elhagyott.

Szeretnék füvek
közt feküdni a réten,
virág tövében.

Szívbemarkoló
szívbegázolás: szívstop,
szívcsend, szívhalál...

az összes szösz te
lennél belül, ha szívem
kifordítanám

A szívem egy kert
Érzésvirágok nyílnak
Szeretettől él!

Szívünk mélyén van
az a békesség, ami
Istentől való.

én a szívemre
hallgatok, mióta az
eszemet tudom

Keressük vágyunk
nyomát, akár az éjben
kóborló kutyák.

Versed valódi
értéke az; vajon hány
jó szívhez jut el.

A szív fészkében
árva szerelemmadár
búsan énekel.

Befelé nézek,
azóta szívemben is
megnyílt a világ.

Madár a szív is.
Oda száll, ahol szabad,
s boldogan szeret

keskeny ösvény visz
szívedhez - vigyázni kell
gaz ne nője be

belülről hallom
egy roppant pályaudvar
zakatolását

Eszed vágása
bár vitán felül éles,
halld a szíved is!

Még érzem, ahogy
szívemben kapaszkodnak
az igaz szavak.

Szíved közepén
hidd el, mindig süt a nap.
Isteni lakhely.

Üres a világ,
hiába töltik ésszel,
lyukas a szíve.

egy ecsetvonást
hagyott angyalnak keze
szíven monogram

Az egyedüllét
megtanít magunkra is
szívvel figyelni.

Amikor a szív
dobol, s az elme hallgat:
jutalomjáték.

szívembe zárom
boldogság kék madarát -
kalitkája lesz

Szívem sziromba
bugyolálva tervezi
feléledését

Szívednek terhét
kis papírhajóra írd -
vigye, engedd el!

Ha a szívedben
béke van, másoknak is
ezt sugározod...

Szívedbe jutva
magányomnak jéghegye
örömmé olvad.

szív és agy között
megmagyarázhatatlan
nyomáskülönbség

édes bókjaid
elszórt kis hóvirágok
fagyos szívemen

A remény és vágy,
Minden szívben ott lakik.
Ott dobog és vár.

elmosolyodtam
mert ma láttalak, szívem
is mosolyogott

Ha nem tudod, mit
tégy, figyeld szíved hangját
bátran - érzéssel.

kisharang kondul
minden ember szívében
áldott december