Haiku versek a születésről

Isten a reményt
fejezi ki, egy gyermek
születésével.

Születésünkkor:
anyánk előbb kíntól sírt,
majd boldogságtól.

Szülővárosom,
Erdély visszhangja, minden
színes fájdalma.

kisded jászlához
csillagfény mutat utat
három királynak

születni mertem
nem kértem mást - levegőt
szárnycsattogtatás

Fától fáig tart
életutunk: bölcsőtől
a koporsóig.

Magamba szívtam
minden fájdalmat azzal,
hogy megszülettem.

Még a rosszat is
szerette valaki rég,
mert megszületett.

Túlélő vagyok.
Este meghalok, reggel
újjászületek.

könnyfátyolon át
meglátni a gyermeked -
élet csodáját

Éreztem, legszebb
perceimben hangosan
felsírt az élet.

Lemondásokból
fájdalmasan születnek
újabb erények.

Élsz, szeretsz, remélsz
s írsz - szerencsés csillagzat
alatt születtél.

A költő lelke
simogatja a szót, mint
szülő gyermekét.

Olyan nemzedék
születik, amilyen a
szerelem foka.

A családregény
újabb köteteként egy
fiú született.

legközelebb ha
születek sírás helyett
majd felnevetek

A születésnél
ott van az elmúlás is,
várja a sorát.

Nem a halálnak
születtél, hát ne ugorj
a karjába már...

nőnek születtem -
végül is jó választás,
van hogy élvezem

tengernyi fakó
tengeri - magadóan
roppanásra vár

holdbölcsőjébe
felhőcsend habselyme vár
csillagcsecsemőt

Az életünk egy
gondolatjel két szám közt
sírunk fejfáján...

ősbemutató
a kórház szülészetén
íme az ember

Megszülettem, hogy
teljes életet éljek,
Közben haldoklom.

Földanya méhe
élettel ajándékoz
május abroszán

lassan hasadó
szürke tokból színpompás
álom kel szárnyra

szőrös kis hernyó
gubójában szendereg
jövőt álmodó

Köldökzsinórral
lélekléghajóba ejt
szerető anyám.

Az ember dalban
Születik, szívdobbanás
Adja ritmusát

Csillagbölcsőből
hullt csillag: már ölelő
karjaimban ring

tengerek mélyén
éjfekete magányban
igazgyöngy érik

szűk odú sötét
mélyéről fényre buknak
az újszülöttek

"Egy gólya hozott".
Ott vesztettél el, pedig
Isten bízott rád.

Sirva születtünk.
Menni nevetve kéne!
Itt sincs igazság.