Haiku versek a tavaszról

tavaszi napfény
a rét zöld hajába tűz
kis virágokat

szemérmes szellő
cirógatja fürtjeid
észre sem veszed

A tavasz derűt,
színt és megújulást lop
a szívekbe is.

minden virágzás
az ébredő természet
szabadságharca

harmatos reggel
néhány árva tulipán
szomjasan tátog

orgona ágán
mint melegben kelt tészta
duzzad a tavasz

Zöld ceruzája
belesatírozott már
néhol a tájba.

játékos tavasz
kabátok gombjaival
csiki-csukizik

Lét körgyűrűjén
illékony szépségeket
hajnal irigyel.

teámba hullt egy
a tengernyi sziromból
- fehér szepuku

Száraz fű alatt
bársony érintés mozdul
ibolyaillat.

Mint egy tintafolt
zöld kertben kivirult az
ibolyavirág.

meg sem született
dalaimat éneklik
rigók s verebek

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

rügyező ágak
bölcsőkként ringanak az
enyhe szellőben

fenyők csúcsán most
madarak zengnek kibújt
piciny rügyeknek

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

őszi levelet
tavaszi szél fújt elém
élettelenül.

Kunkori szirmok
Üde ibolyakékjén
Nyílik a jövő.

Őzek szépítik
a tavaszi szántóföld
szürke magányát.

bíbor rügyek közt
bújkál a tavaszi szél
az ég türkizben

a tér közepén
tavaszi színpompában
szökőkút nevet

cseppnyi tavaszjel -
már csapja a szelet egy
csélcsap füzike

illatos hunyor
mosolyog merészen a
zord avar alól

cinkeszárnyakon
égkék szellő mozdítja
nyíló tavaszunk

Télkopottas fák
közt csacskán követ a fény
ágról ágra jár.

téli nagykabát
alól kikandikáló
zöld miniszoknya

pacsirtadalba
varjúkárogás került
tavaszi kétely

Nappalok nőnek
sötétből szökkenő árny
színeire vált.

Medvehagymákon
csillog a nap fénye, az
erdő illatos...

öreg testemben
dobogó csikólelkem
vágtass a széllel

Friss illat lengi
be a teret, a tavasz
kiteregetett.

Patakhang loccsan
feslik az erdő csendje
zörren a szőrfű.

Öreg fa ágán
pacsirta dallal nyitja
tavasz kapuját...

Ólmos felhőkön
bárányokat terelget
a tavaszi szél.

szellő dédelget
az illatos rét felett
hajnali csendet