Haiku versek a tévedésről

mert lecsapják a
szentjánosbogarakat -
sötétben jobb lesz(?)

emberi dolog
vagyok: tévedéseim
ezt bizonyítják

Kiüresedtem -
mondta a pohár - inkább
leiszom magam.

Eltévelyedés:
Elküldték MR-re, elindult
bölcsen amarra.

Álszent öregkor.
A semmi lángja benne
sírva ég, remeg.

A tévedések
Ugyanazok maradnak
Még divatként is.

Tévedéseid
ismereted hiánya.
ne engedj neki.

Hozzád indultam
de hozzád érni többé
soha nem fogok.

szerelem - mondják.
egy mámoros tévedés,
édes bolondság

Drágám nekünk sok,
másnak kevesebb jutott
a tévedésből.

ezt is megértem
negatív példa lettem
önmagam előtt

Amíg velem vagy
addig hiszem, hogy tudok
nélküled élni.

Azt hiszed most élsz,
pedig csak két pont között
cseréled ruhád.

Te láttattad meg
ezernyi tévedésem,
másíthatatlan.

Mindenki saját
feje után megy, még ha
betöri is. azt.

Jó, ha belátod:
A sok is elfogy egyszer,
Kevés is kitart.

Nekem sem lehet
mindig igazam, de nem
félek tévedni.

Sokan hiszik azt
ami nincs, de nem látják
meg azt ami van...

Hiába tartok
tükröt eléd, nincs erőd
magadba nézni.

ma kölcsön vettem
a szemüvegedet egy
felismerésre

Egyetlen ifjú
Tavaszi éj, megcsalta
A várt jövőmet

Lepkehálóval
soha ne iramodj a
boldogság után.

Egy hete koszos
munkásruhámon tiszta
katica sétál.

ott állok minden
elismerésed mellett -
eltalálhatnál

Eltévedt harkály
kopott ajtómon kopog -
titkos morzejel.

üres elhagyott
állomásépületben
ragadt madárfütty

Tévedéseim
jól állnak nekem, ha csak
négyszemközt vagyunk.

vélt igazságod
sűrű pácában nyersen
megfeneklettél

eltévedt utak
árnyai ma már rajzolt
lélekvonalak

az igazság és
a hazugság között a
tévedés lakik

nem volt igazam
bocsáss meg sajnálom hogy
megbántottalak

Ahogy telnek az
évek, tévedéseim
rám telepednek.

Gyermekkorunkban
kinőtt hibáink néha
visszanéznek ránk.

Tévedéseket
az idő szelídíti
tapasztalattá.

Együtt született
ő is a tévedéssel.
Külön szobában...