Haiku versek a történelemről

Vajon nem a szív
forrása a vágy, melyből
valóság fakad?

matriarchátus,
patriarchátus, végül
partiarchátus

penészes napló
lapjai közé szorult
egy régvolt világ

A történelmet
átíró felfedezés!
Ez a hazugság.

történelmünket
hogy fogja tanítani -
a migráció

Hős kín - a nagy fal,
Nép könny írt rá csúf dics fényt.
Még ma is őrt áll.

Nép-szív lelkes volt.
Kokárda mellen feszült.
Haza-találtak!

Fehér-ló ünnep,
Falu vezért dicsőít.
Rövid öröm volt!

Szűk elit bűne,
Ős-nemzet nagy keserve.
Javíthatatlan!

Itt nyugszunk, s kérünk,
mondd el otthon: megtettük
kötelességünk!

ókor varázsa
mágnesként vonzó - jelen
már kiakasztó

élet forrása
elapadt - itt szakadt el
vérvonal fonal

változik akár
a hold - éles penge majd
véres ezüsttál

mint dérlepte báb
áll a kőtorony romja
holt kövek között

A Nem, nem, soha!
sajnos, De, de mindig - lett.
Észrevétlenül.

legveszélyesebb
ellenség akinek nincs
mit vesztenie

kilúgozhatják
nevét a kártusokból
napja fenn ragyog

A történelem
bálványképei sorra
lecserélődnek.

Történelme és
a szíve magyar, szlovák
feliratokkal.

történetünkből
a kiengesztelődés
krónikát farag

Történelem, az
egymásra rakodott múlt,
tetején jelen.

nem lehet elég
csak részese lenni a
történelemnek

huszártoronyra
borostyán kapaszkodik
terepruhának

háborúban a
közlegény története
jelentéktelen

történelemmé
sűrűsödnek emberi
gyarlóságaink

Néma gémeskút
beszédesebb a szónál,
történelmet ír.

fáradhatatlan
csak menetel előre
évezredekig

Vörös ég alatt
kucsma-tenger hullámzik,
s Apánk integet.

Öreg várromok
Puha mohapárnáin
Szendereg a múlt.

Szótlan Kárpátok
dús viharfelhőiből
történelem hull.

másodpercenként
egyre előrébb halad
a történelem

Ősi várrom áll
kopár szikla tetején
csak a csönd lakja.

dermedt levélen
esőcseppként gurulnak
rejtett századok

sötétséget szült
minden torzszülött eszménk,
minden "izmusunk"

zsákutcában a
történelem mint mérges
kígyó tekereg

Múltunk romjain
egyensúlyoz Jelenünk:
Jövőnk álmai.