Haiku versek a vágyakozásról

Nyakad ívének
puha pihéi között
szellő lehetnék

Fényárban úszik
a vágy. Sehol egy árnyék,
a madár se száll.

Ha félszben őrzöd
vágyad, szirmaid hullnak
virágzás nélkül.

vágyak húrjain
játssz mindig óvatosan
lélek kottából

Szétrepeszt, újra
összefoltoz a vágy, mely
engem hozzád hajt.

alkonyi napfény
vágyparázs tüze izzik
horizont ágyán

Azt mondtad még rég,
Bennem van az otthonod.
Én hazavárlak.

Gyenge fék ép(p)en
megtartja elgördülő
vágyam kocsiját(?)

Vigyen el hozzád
vágyaim vonatán a
szeretet szava...

lángvörös az ég
égő csipkebokorban
hamvadnak vágyak

magasat lépni
lázas vágy létrájára
nagy zuhanást rejt

mindig kékebb a
messzeség - mindig szebb az
amit el nem érsz

Bolyong az idő,
kérlek légy te a nyár és
csókold rám szíved.

Pitypangbojtnyi vágy
Minden parány kívánság
Isten tenyerén.

Süppedő mocsár
hová űznek vágyaink.
Csók-könny keserve.

Neved suttogom
két szívdobbanás között
egy szép félakkord

Sötét madárka
árnytollain csak vágya
csillan kék eget.

Lenge nő siet
szoknyája széle érint
karod bizsereg.

Esőcsepp lennék,
és mosolyként érkeznék
fáradt arcodra.

egymásra gondolt
vágyainkat öleljük -
magunkba rejtve

Vágy patakja hoz
Őszi levelet, melyen
Hozzád evezek.

Elfojtott vágyak
börtönük rácsát rázzák,
amnesztia van.

Menny és pokol közt
nyújtózik a vágy, örök
elégedetlen.

Eltakar az éj.
Valószínűtlenségben
két ujj összeér.

Végigsimítod
arcom a távolban is?
Odatartanám.

kibontatlanul
a legszebb álom is csak
vitrindísz marad

Aludnék én, de
egérutat talál a
gondolat hozzád.