Haiku versek a búzáról

Én az alföld szép
mezején állok, ősi,
jó szellőt várok.

megfeledkezve
búzaaranymezőkre
befekszik a csend

Dús búzaszemek
peregnek aratáskor-
sárga konfetti.

Szép aranykalász
gyöngyfüzér nyár derekán
Lisztkönnye pereg.

Májusi könnyek,
remény fűszerezte föld,
aranyló kalász.

Más ízű kenyér.
Más földben kelt a búza,
s máshol élek én.

búzamező ring
verebek szemezgetik
arany kalászát

zöld kalász bólint,
lágyan meghajol, zizeg
az erős szélben

Föld élteti, Nap
érleli, Szél ringatja
Arany kalászunk.

Látod mint érik
aranykalászban, zsömle
ropogós héja?

ontsd áldásod ránk
fényed búzát érlel s ring
arany fuvallat

Elmúlást zizzen
aratótábla szélén
felejtett kalász.

föld kötényébe
kék szemű búza virág
kenyeret keleszt

hasadó hajnal
zuhan búzamezőkre
kalászt fest tűzzel

Arany mezőkön
Búzaszemekben pihen
Nyárnak emléke.

Selymesen ringó
aranyló búzamező
pipacsot bújtat.

Kék búzavirág
tükre a hajnali ég -
színt cserél vele.

Göndör fürtjeid -
aranyló búzamező -
ringnak a szélben.

Arat a vihar.
Aranykalászból hullat
kenyérnek valót.

tar búzamezők
feltört rögei között
új élet sarjad

kéket sóhajtó
búzavirág szoknyája
mezőt ékesít

a búzavirág
kékségét szél lengeti
a mezők felett

Hullámzó kalász
aranyfürtjébe a nyár
rőt pipacsot tűz

Beérett kalász
arany fejét lehajtva
aratásra vár.

Kék búzavirág
mint kíváncsi tekintet
figyel az égre.

A nap fényében
Aranyló búzatáblát
Fésülget a szél.

Hajadban napfény
csillan, arany szalagot
köt a kalászra.

Búzavirágnyi
Béke pihen a szőke
Szalmaszálak közt.

aranykalász ring
a nyár csípőjén kenyér
illatú bőség

szellők lágy ölén
ringatózik a búza
érik aranya

ezüstzöld fordul
súlyos aranykalászba
a nyár kötényén

Zsenge búzában
ringó lelkem illatos
cipóra vágyik