Haiku versek a csendről

a tisztánlátás
privilégiumáért
csenddel adózom

a csend utat tör
bennem mélázni enged
majd magamra hagy

csend röptet álmot
szárnyalni tanítja az
ösztöneidet

vágytam veled azt
a csendet amikor csak
a szív hangja szól

pajzán szél táncol
ágyát veti az este
bársonycsend honol

Hold a tó hátán
ezüsthidat épített,
csend sétált rajta.

Zsebembe teszem
a csendet, holdfény csorog
sötét kabáton...

Csend csepeg a lét
kopott csuprából reám.
Szívem békét lelt.

Padlás rejtekén
óralánc kattan, neszez
bogár járta csend.

most ne szólj semmit.
hagyd a gyertyát leégni
nekünk gyújtottam.

küszöbén a csönd
üldögél ajtaján szél
jön-megy szabadon

suttogó nádas
ringatózik tó ölén
csendnek dallama

Hajnali csendem
két rigó füttye tette
nagy zárójelbe

Egy új reggelen
sárga repcevirágon
napozik a csend

éjszaka csendjét
ne zavarja más csak a
hajnalhasadás

üres városok
kopogó utcakövén
csend lépte dörög

egy patak partján
szemlesütve hallgatom
a csend hatalmát

Kérdőjelként áll
a hiány, de nincs válasz.
Csak a csend beszél.

mélyül már a csend
két falu harangszava
koccan a völgyben

Ólomsúlyú csend
ül az ablakpárkányon,
rajta fecsketoll.

A csendben lelkem
kitágul - benne angyal
hárfán muzsikál.

pókot figyelek,
miket sző a sarkokban
megbúvó csendből

Szótlanul ültek,
némaságuk tartotta
csak össze őket.

magányom vacog
párnámon koppan a csend
a perc vesztegel

Dombok hasára
borul a nap, odabent
megfogan a csend.

Míg őt hallgatom:
A Csend szívdobogását,
Meglelem magam.

ringatásra vár
a kéklő fénysugárban
hozzám bújó csend

Ráncos alma az
este, barázdáiban
rejtőzik a csend.