Haiku versek az emlékekről

Fájó könnyekbe
csomagoltam emléked -
most viszi a szél

Ahol egyszer lomb
voltál... Tavasz nem felejt -
ad rád új ruhát

Folyton sajgó múlt
díszdobozba zárva vár
szabadulásra.

Esőben vágyom
szép gyermekkorom fehér
hókarácsonyát.

Fenyőillatú
emlék: apám fát farag -
szívemre hó hull.

Szép emlékeink
néha megsimogatják
fájó lelkünket.

Míg múltadban élsz
vágysz vissza az ágra, mint
hulló falevél.

hullott levelek
szélben egymást kergetik
emlékeimmel

emlékeinkhez
ragaszkodsz mert azok nem
változtak, csak mi

Ha emlékezünk,
nem is a szavakra, az
érzéseinkre.

Rosszat feledni
könnyebb volna de a szép
eszembe juttat.

Szüretel az ősz
mézbe mártok éveket
édes emlékek.

Emlékképeim
lebegő tündérrózsák
álmaim taván.

feneketlen tó
mélyén kidobott emlék -
örök hullámsír

harangkondulás
kicsi meszelt házak: most
is hazavárnak

mindent szívemben
hordok, ami fontos: mi
nincs ott - nem enyém

szárazvirágon
a nyugvó idő - kedves
egynyári emlék

magányos házban
megfakult fényképeket
- emlék simogat

Emlékcsokraim
úgy hordom hasztalan, mint
a temetőbe.

omló vakolat
porában emlékeket
keres az idő

Múltból fennmaradt
fésülködőasztalon
hajszál- repedés.

Régi szerelem
egy kapualjban - emlék
szívbe rajzolt név

Álmaink visznek
előre: ami emlék
az már csak a múlt.

Fügefa ágán
egy levél árnyékában
sárgarigódal.

Poros kacatok,
padláson gyűlő lomok-
múlt drágaköve.

Napsütötte múlt
rátalált a jelenre
- dejavú érzés

észrevétlenül
megbújt bennem illatod,
magamba zártam

a romok alatt
mindig akad pár épen
maradt szép emlék

Egy régi, elmúlt
nyár konok mutatója
forog szüntelen.

Mint követ kútba,
rossz emlékedet dobtam.
Buborék leszel?

Emlék, mi nappal
csak játszik. Részeg Holddal
már éjszakázik.

Csillagágakon,
köd-lepte emlék. Lengő
Eötvös-ingám.

feküdtél-e már
illatos szalmaágyon
nyár volt, szerelem

Nagy becsben, féltve
őrzöm hangod emlékét.
Mert most nagy a csend.

csonthideg a mély
fájó rideg pillanat -
felszakadt emlék

Öreg hidunkon
az emlékek sétálnak
a túloldalra...