Haiku versek az emlékekről

Emlékeidtől
nem foszthat meg senki más
- csak egy agysebész...

rég rám terített
szavaidba még ma is
beburkolózok

betonba süppedt
kézlenyomatot őriz
a járdaszegély

Tűnt élménymorzsák
hízott emlékeivel
lelkem táplálom.

Az elfelejtett
emlékek mesék lesznek.
Így élnek tovább.

emlékeimben
van egy végtelen fonat
hajtincseidből

belém botlottál
nekem fájt - te megúsztad
karcolás nélkül

ujjaim vakon
követik tovatűnő
arcod vonalát

Ismerős arcél
tűnik ki a tömegből.
Tűnődő emlék.

ujján fehérlik
a jegygyűrűjük nyoma,
szemében könnycsepp

Még terítőjén
őrzöm - virágszálba varrt:
Anyám, kéznyomát...

két ág ölében
pár összevissza vessző -
fészeknyi emlék

tíz éve történt
hogy Zsombor kisfiammal
írtunk egy könyvet

tűnődő horgász
emlékeit keresi
befagyott lékben

Halvány Hold-érem
Égi pásztortüzébe
Emlékem szórom.

A simogatás
ősz hajadról lekopott
az évek alatt.

Emlékeket sző
az óév - talányokat
bontogat az új.

gyűrött múltamban
szebbekre simogatom
emlékeimet

örök emlékül
szeretteim mosolyát
vinném magammal

ünnep szövődik
régvolt boldog emlékek
selyemszálából

Nyári emléket
Hófödte virágágyás
Ringat tavaszig.

kopár fák alatt
nyirkos őszi reggelen
megannyi emlék

Olykor ha fázol,
gyújtsd meg emlékek tüzét -
lelked melegítsd.

Fán harkály kopog,
kályhámban pattog a tűz,
emlékek gyúlnak...

kifosztott határ
szamártövis magányán
nyáremlék enyész

túra emléke
a cipőnkről leváló
lépések nyoma

Lángok lobognak,
bükkfa hasábok égnek,
emlékfelhő száll...

Egy kis gyertya ég
sírodon, lángjában egy
könnycseppet hagyok.

egy ballonkabát
szivarfüstős parketta
Papa szemránca

Szúette odvas
Asztalom tetejében
Sóhajom véstem

csöndet fon már bús
hajamba, elcsitult rég
a jó Szélkirály

Táncol a holdfény,
szobám falán verset ír
egy régi emlék.

eltört búzaszál
élettelenül lebeg
kalásza felett

Leheletnyi tű
bujkál csipke emlékben,
régmúltat hímez.

Lakatlan háznak
tornác léceiben szú
reszel emléket.

Rég kattant zárnak
felnyikorgó emléke,
rozsdába serceg.