Haiku versek az emlékekről

szürke arcképen
bújócskázik szemszíned
- emlékfesthetem

Rozsdás kulcs nyitja,
filléres emlékeid
kincsesládáját.

szívemnek kedves
milliő mit adtál rég
valahogy szép volt

Itt hagytad örök
mosolyodat, simogat
hangod melege...

álmaimban még
föléd hajló ág vagyok
s benned tűz lobog

Emlékeivel
darabokra hull a múlt -
lélekcserepek.

Egy tárgy értéket
a hozzá kapcsolódó
emlékek adják.

poros falumnak
címeres nagy marha volt
legjobb bikája

szemed száz formát
csodál s a szívedben lesz
egy-egy lenyomat

Őszülő hajjal
együtt a kéknefelejcs
kékje is fakul.

hűvös estéken
bársonyos emlékekkel
takarózok be

Fáradt nyári nap
egy gondolat a múltról,
még pont belefér...

Emlékeidtől
nem foszthat meg senki más
- csak egy agysebész...

rég rám terített
szavaidba még ma is
beburkolózok

betonba süppedt
kézlenyomatot őriz
a járdaszegély

Tűnt élménymorzsák
hízott emlékeivel
lelkem táplálom.

Az elfelejtett
emlékek mesék lesznek.
Így élnek tovább.

emlékeimben
van egy végtelen fonat
hajtincseidből

belém botlottál
nekem fájt - te megúsztad
karcolás nélkül

Ismerős arcél
tűnik ki a tömegből.
Tűnődő emlék.

ujján fehérlik
a jegygyűrűjük nyoma,
szemében könnycsepp

Még terítőjén
őrzöm - virágszálba varrt:
Anyám, kéznyomát...

két ág ölében
pár összevissza vessző -
fészeknyi emlék

tíz éve történt
hogy Zsombor kisfiammal
írtunk egy könyvet

tűnődő horgász
emlékeit keresi
befagyott lékben

Halvány Hold-érem
Égi pásztortüzébe
Emlékem szórom.

A simogatás
ősz hajadról lekopott
az évek alatt.

Emlékeket sző
az óév - talányokat
bontogat az új.

gyűrött múltamban
szebbekre simogatom
emlékeimet

örök emlékül
szeretteim mosolyát
vinném magammal

ünnep szövődik
régvolt boldog emlékek
selyemszálából

Nyári emléket
Hófödte virágágyás
Ringat tavaszig.

kopár fák alatt
nyirkos őszi reggelen
megannyi emlék

Olykor ha fázol,
gyújtsd meg emlékek tüzét -
lelked melegítsd.

Fán harkály kopog,
kályhámban pattog a tűz,
emlékek gyúlnak...

kifosztott határ
szamártövis magányán
nyáremlék enyész