Haiku versek az emlékekről

Fügefa ágán
egy levél árnyékában
sárgarigódal.

Poros kacatok,
padláson gyűlő lomok-
múlt drágaköve.

Napsütötte múlt
rátalált a jelenre
- dejavú érzés

észrevétlenül
megbújt bennem illatod,
magamba zártam

a romok alatt
mindig akad pár épen
maradt szép emlék

Egy régi, elmúlt
nyár konok mutatója
forog szüntelen.

Mint követ kútba,
rossz emlékedet dobtam.
Buborék leszel?

Emlék, mi nappal
csak játszik. Részeg Holddal
már éjszakázik.

Csillagágakon,
köd-lepte emlék. Lengő
Eötvös-ingám.

feküdtél-e már
illatos szalmaágyon
nyár volt, szerelem

Nagy becsben, féltve
őrzöm hangod emlékét.
Mert most nagy a csend.

csonthideg a mély
fájó rideg pillanat -
felszakadt emlék

Öreg hidunkon
az emlékek sétálnak
a túloldalra...

Rám köszönt boldog
gyerekkorom: mezítláb
szaladt az idő.

lágy őszi szellő
emléked illatában
fürdette arcom

Ha emlékezünk,
fölénk hajol az egykor
olyan kedves Volt.

összefércelem
emlékek foszlányait -
sajog a szívem

Minden jó vagy rossz
Egyszer emlék lesz, bárhogy
Éltük is azt meg.

síron apró láng
pislákol - emlékeim
szél borzolgatja

Elveszett idő
Végtelen folyosóján
Könnycseppek hullnak.

Vágott sebei
behegednek, de örök
emlék ottmarad.

Múlt ködén pihen
Néha fel-felderengőn
Pár kedves emlék.

A hajnal első
sugarára szememből
pergő józanság.

érzetfolt-nyomok
átjáróházak falán
- mámor és nyomor

Becsomagolt egy
kakaskukorékolást
hungarikumnak.

A múlt megmarad,
ha az emlékeinket
magunkkal hordjuk.

Tűzben hamvadó
Papír suttogás. Csendes.
Egy fényes emlék.

Nézem a hamut.
Eltüzelt emlékeim.
Nem maradt semmi.

Írtam rólatok,
megsúgnátok hát fentebb
azt, hogy láttatok?

csomagom csak egy
bőröndnyi emlék rólad:
"időutazom"

Miért édes egy
emlék, ha megélni oly
hétköznapi volt?

Az emlékeket
a tegnap élteti, a
jelen hirdeti.

Életszakaszok,
dezodorillatokban
laktok, ravaszok!

égi könnyek közt
magamhoz szorítok egy
cseppet belőled

valami kedves
anyaszelídségű csend
ül a kisszéken

Ha tiszta is a
Gondolat, megfertőzik
A rossz emlékek.