Haiku versek az emlékekről

Üres test vagyok,
Tele vétekkel, kongok
Az emlékektől.

Mikor olvasod,
nekem már csak egy emlék,
hogy ezt megírtam.

Ó, hány éve már!
Róka szeme csillant az
Onsen ablakán.

S ha majd temetnek,
Te emlékezz nevemre,
S máris szebb e sír.

Szép emlékeink
közös mosolyalbumba
lettek berakva.

az emlékeim
játszóterén hintázik
a gyermekkorom

Boldogtalan, ha
Nincsenek emlékei,
Boldog, ha vannak.

örök maradtál
mert elidőtlenedtél
emlékeimben

Eszembe jutott,
hogy már nem jutsz eszembe.
Lebegő emlék.

...távolból mered
tekintetem közel jött
emlékek után...

szép emlékeim,
mint kis méh a virágport,
buzgón begyűjtöm

Barack illatú
nyár, zamatos emlékek
lekvárok polcán.

Arcodra már csak
párnán maradt mélyedés
emlékeztetett.

Már rég volt, de én
neved hallatára még
összerezdülök.

Egyre többet ér
egy boldog gyermekkori
emléktöredék.

A rossz emléket
a remény ébredése
sem feledteti.

Szemében emlék
felragyog - visszaköszönt
egy elfeledett

Az emlék mindig
megtörtént valóságát
tükrözi elénk.

Elfeledtem már
Hangod. A helyén maradt
Zajjal álmodom.

koptatod magad,
míg egyszer nem maradsz - se
szó, se dal, se csend...

emlékek apró
könyvtárából örökre
kölcsönvettelek

Tested íve már
örökre enyém. Emlék
mint csókod íze.

üvegszekrényben
porosodó emléktárgy
ki tudja honnan

szemembe zártam
utolsó napunk fényét
most is ragyog még

Hintázott a szél-
hajadban táncolt kócos
emlékeiddel.

Kínzó sóhajtás.
Lelkem terhe bús emlék.
Másnak is fájhat.

fázós éjszaka -
magamra húzom színes
emlékeimet

Kettőnk között csak
a némaság szivárog,
emlékké kövül.

A szélvédőmön
szétkenődött emlékek
takarják jövőm.

arra emlékszem
esőcseppeket csókolt
viharban a szánk

már nem hiányzol
mégis belebotlom az
emlékeidbe

Sétautunkon
emlékeinkről mesél
tavalyi levél

Tudod a szívvel
az a baj, hogy nem felejt.
Mindent feljegyez.

Egy korty emlékkel
homlokom ráncba húzod,
szívemet görcsbe.

senki sem látja,
ahogy bús emlékedbe
belekap a szél

Belém borzong a
tér s kirázza a hideg.
Szél hozta emlék.