Haiku versek az emlékekről

Vágott sebei
behegednek, de örök
emlék ottmarad.

Múlt ködén pihen
Néha fel-felderengőn
Pár kedves emlék.

A hajnal első
sugarára szememből
pergő józanság.

érzetfolt-nyomok
átjáróházak falán
- mámor és nyomor

Becsomagolt egy
kakaskukorékolást
hungarikumnak.

A múlt megmarad,
ha az emlékeinket
magunkkal hordjuk.

Tűzben hamvadó
Papír suttogás. Csendes.
Egy fényes emlék.

Nézem a hamut.
Eltüzelt emlékeim.
Nem maradt semmi.

Írtam rólatok,
megsúgnátok hát fentebb
azt, hogy láttatok?

csomagom csak egy
bőröndnyi emlék rólad:
"időutazom"

Miért édes egy
emlék, ha megélni oly
hétköznapi volt?

Az emlékeket
a tegnap élteti, a
jelen hirdeti.

Életszakaszok,
dezodorillatokban
laktok, ravaszok!

égi könnyek közt
magamhoz szorítok egy
cseppet belőled

valami kedves
anyaszelídségű csend
ül a kisszéken

Ha tiszta is a
Gondolat, megfertőzik
A rossz emlékek.

Rozoga ágyad
pindurka lakásod volt
szerelmünk fészke.

kerüljük egymást
mégis ott botorkálsz az
emlékeimben

lelkemre fércelt
emlékek szakadoznak -
idő tépi le

lakik otthonom
rejtett zugaiban sok
rólad írt emlék

keresgéltelek
porlepte emlékeink
közt, egy dobozban

A memóriám
jobb mint a számítógép.
Törölhetetlen.

stég felszínét ma
legyalulták, emléked
faforgács, semmis

Anyám ölében
herceg-kisasszony voltam,
világszép leány.

jóleső emlék
szamuráj szívében él
egy gésa csókja

most hallom vidám
kacagásod újra pár
év távlatából

minden emlékünk
nefelejcskékbe vonja
majd a messzeség

vén bútor reccsen
régi dolgokban él még
nagyanyám lelke

Csendet hallgatva
a lábunkat lógatva
boldogok voltunk.

visszafordítom -
homokórán átfolyó
emlékképeim

egy múltra néző
vakablakon kopognak
az emlékeim

titkaim fogynak
ahogy emlékeim is
elszálló lepkék

Emlékkönyvemben
az Idő - maradt - a Szó
Lélekkarcolat

Üres test vagyok,
Tele vétekkel, kongok
Az emlékektől.

Mikor olvasod,
nekem már csak egy emlék,
hogy ezt megírtam.

Ó, hány éve már!
Róka szeme csillant az
Onsen ablakán.