Haiku versek az emlékekről

szép emlékeim,
mint kis méh a virágport,
buzgón begyűjtöm

Barack illatú
nyár, zamatos emlékek
lekvárok polcán.

Hűtőmágnesek
őrzik közös útjaink
boldog emlékét.

Arcodra már csak
párnán maradt mélyedés
emlékeztetett.

Már rég volt, de én
neved hallatára még
összerezdülök.

Egyre többet ér
egy boldog gyermekkori
emléktöredék.

A rossz emléket
a remény ébredése
sem feledteti.

Szemében emlék
felragyog - visszaköszönt
egy elfeledett

Az emlék mindig
megtörtént valóságát
tükrözi elénk.

Elfeledtem már
Hangod. A helyén maradt
Zajjal álmodom.

koptatod magad,
míg egyszer nem maradsz - se
szó, se dal, se csend...

emlékek apró
könyvtárából örökre
kölcsönvettelek

Tested íve már
örökre enyém. Emlék
mint csókod íze.

üvegszekrényben
porosodó emléktárgy
ki tudja honnan

szemembe zártam
utolsó napunk fényét
most is ragyog még

Hintázott a szél-
hajadban táncolt kócos
emlékeiddel.

Kínzó sóhajtás.
Lelkem terhe bús emlék.
Másnak is fájhat.

fázós éjszaka -
magamra húzom színes
emlékeimet

Kettőnk között csak
a némaság szivárog,
emlékké kövül.

A szélvédőmön
szétkenődött emlékek
takarják jövőm.

arra emlékszem
esőcseppeket csókolt
viharban a szánk

már nem hiányzol
mégis belebotlom az
emlékeidbe

Sétautunkon
emlékeinkről mesél
tavalyi levél

Tudod a szívvel
az a baj, hogy nem felejt.
Mindent feljegyez.

Egy korty emlékkel
homlokom ráncba húzod,
szívemet görcsbe.

senki sem látja,
ahogy bús emlékedbe
belekap a szél

Belém borzong a
tér s kirázza a hideg.
Szél hozta emlék.

lágy érintésed -
szőke tincseimbe font
sziromkoszorú

Karácsony este
képekről mosolyognak
az emlékeink.

számról egy piciny
mosolyt becsempésztem az
emlékeidbe

érezlek még, ha
közelebb húzom kicsit
égkék perceink

Múló pillanat,
mely, örökre bennem él,
S nem fakaszt könnyre.

végigsimítom
forró tenyeremmel a
jéghideg csendet

Csodás emlékek
gyémánt-cseppekként folynak
megfáradt arcon.

szürke arcképen
bújócskázik szemszíned
- emlékfesthetem

Rozsdás kulcs nyitja,
filléres emlékeid
kincsesládáját.