Haiku versek az emlékekről

szél sír a hóban,
üres ág eget ölel,
hamu minden szó

poros padláson
megelevenedő múlt -
fakó fényképek

hűvös hajnalon
régi emlékeimmel -
betakarózom

virágcsokrokat
nefelejcsekből kötöm -
eleven emlék

Minden szép emlék
mosolyt csalogatva szól:
lágyan átölel.

Emlékezetünk:
tea áztatta album
foltos képei.

víztükör remeg
csónak belsejében már
csak emlék maradt

mezítláb sétálsz
napcsík remeg bőrödön
vissza sem nézel

fiókban cetlik
szétszórt időszeletek -
éled bennem mind

Őrzött buszjegyen
sok lopott boldogságnak
emléke sárgul.

félszívű langyos
tétovázó emlékek -
féligaz gyöngyök

Lelkem visszhangja
egy rég elfeledett dalt
súg a fülembe.

Emlékeid közt
lapoz a szél könnyezve,
elvesztett idő.

Lágy fuvallatban
lassan szálló emlékkép:
szorosan ölel.

ködfátyol mögött
rejtőző kék erdőben
árva madárhang

Mediterrán ősz
hamvába hulló csókod
íze lüktetés.

eperédes nyár
kopott könyvet lapozgat
kölyökarcú szél

Hiába vágysz rá,
ugyanaz, újra már nem
fog megtörténni.

Az őszi avar
sok emlékemet látta,
zizegve őrzi...

Papírpillangó
táncába hajtogatom
tegnap emlékét.

Régi húsvétok
épségét és szépségét
visszakönyörgöm.

arcvonásai(d)
sorskönyvemben könyvjelző
- nem feledhetem

exponált idő
fényben rögzült pillanat -
őrizgetett múlt

Fájó könnyekbe
csomagoltam emléked -
most viszi a szél

Ahol egyszer lomb
voltál... Tavasz nem felejt -
ad rád új ruhát

Folyton sajgó múlt
díszdobozba zárva vár
szabadulásra.

Esőben vágyom
szép gyermekkorom fehér
hókarácsonyát.

Fenyőillatú
emlék: apám fát farag -
szívemre hó hull.

Szép emlékeink
néha megsimogatják
fájó lelkünket.

Míg múltadban élsz
vágysz vissza az ágra, mint
hulló falevél.

hullott levelek
szélben egymást kergetik
emlékeimmel

emlékeinkhez
ragaszkodsz mert azok nem
változtak, csak mi

Ha emlékezünk,
nem is a szavakra, az
érzéseinkre.

Rosszat feledni
könnyebb volna de a szép
eszembe juttat.

Szüretel az ősz
mézbe mártok éveket
édes emlékek.

Emlékképeim
lebegő tündérrózsák
álmaim taván.