Haiku versek az emlékekről

Nyári emléket
Hófödte virágágyás
Ringat tavaszig.

kopár fák alatt
nyirkos őszi reggelen
megannyi emlék

Olykor ha fázol,
gyújtsd meg emlékek tüzét -
lelked melegítsd.

Fán harkály kopog,
kályhámban pattog a tűz,
emlékek gyúlnak...

kifosztott határ
szamártövis magányán
nyáremlék enyész

túra emléke
a cipőnkről leváló
lépések nyoma

Lángok lobognak,
bükkfa hasábok égnek,
emlékfelhő száll...

Egy kis gyertya ég
sírodon, lángjában egy
könnycseppet hagyok.

egy ballonkabát
szivarfüstős parketta
Papa szemránca

Szúette odvas
Asztalom tetejében
Sóhajom véstem

csöndet fon már bús
hajamba, elcsitult rég
a jó Szélkirály

Táncol a holdfény,
szobám falán verset ír
egy régi emlék.

eltört búzaszál
élettelenül lebeg
kalásza felett

Leheletnyi tű
bujkál csipke emlékben,
régmúltat hímez.

Lakatlan háznak
tornác léceiben szú
reszel emléket.

Rég kattant zárnak
felnyikorgó emléke,
rozsdába serceg.

mályvacserjelomb
hervadásában halvány
nyáremlék bujkál

Nincs már bánatom,
elszöktem előletek
fájó emlékek.

múlt szféráiból
lélekvirágom gyújtott
parázsemléket...

emlékek csendes
mélységét egy-egy kavics
meg nem zavarja

Préselt virágok
Megsárgult illata leng
Emlékkönyvemben.

Régi szüretek
puttonya kong hátamon
nagyapám hangján.

nyári emlékek
avarban préselődnek
lábnyomaimban

fekete fehér
fénykép, megsárgult lapján
csend-illatú múlt

nagytakarítás
emlékmorzsákat seprek
a szőnyeg alá

Nyári emlékek
édes gyümölccsé érnek
szívem tőkéjén

ódon szavakkal
száz meg száz levélemlék
suttog az ősznek

Régi fotónkon
szappanbuborék csillan.
Most szememben könny.

lombok közt a szél
levelekre írt nyári
emléket lapoz

katángos úton
mezítláb szaladgálnak
gyermekálmaink

a múló idő
emlékeimet ráncba
szedte arcomon

Ősz naplójában
Díszes iniciálé
Minden falevél.

könyvlapok között
tegnapi kék virágom
emlékek őre

szoba falak közt
sok kis emlék kucorog
elcsendesedve

fehéren csipkés
blúzomon gondtalanul
kuncog egy emlék

csészéd medréből
párnámba gombolkozik
a múlt éjszaka