Haiku versek az emlékekről

nagytakarítás
emlékmorzsákat seprek
a szőnyeg alá

Nyári emlékek
édes gyümölccsé érnek
szívem tőkéjén

ódon szavakkal
száz meg száz levélemlék
suttog az ősznek

Régi fotónkon
szappanbuborék csillan.
Most szememben könny.

lombok közt a szél
levelekre írt nyári
emléket lapoz

katángos úton
mezítláb szaladgálnak
gyermekálmaink

a múló idő
emlékeimet ráncba
szedte arcomon

Ősz naplójában
Díszes iniciálé
Minden falevél.

könyvlapok között
tegnapi kék virágom
emlékek őre

szoba falak közt
sok kis emlék kucorog
elcsendesedve

csókod emléke
mézédes szőlőszemek
íze ajkamon

ma rád gondoltam -
sebed pigmenthiánnyá
szépült szívemen

Álmodtam rólad -
emléked betakart sok
színes virággal.

A múló tavasz
Lám, levelekre írta
Szép történetét

Dalra képtelen,
tarka madarak ülnek
az emlék fáján.

Arany búzaszál
Nyári emléket őriz
Szalmakalapban.

feldereng néha
valami szófoszlány mit
magadból hagytál

estike illat
fűszerezte lánykorom
fülledt nyarait

ligeti allén
nyár emlékeit hagyta
lomb vesztett fasor

Elporladt a kéz,
mely imakönyvbe préselt
harangvirágot.

Tegnapi emlék
didereg a ma falán:
eső mossa el.

Miattad voltam
több mint vagyok. Szerelmed
volt szép, új ruhám.

Rozsdás kertkapun
Kovácsolt csipkerózsa
Őrzi titkaink.

fülemüle szól
szívemnek mily kedves dal
szerelem-emlék

A romos házra
Borul a lilaakác
Múltat keresi

Kályhán almahéj -
illata múltidéző,
kisgyermek vagyok.

Tábortűz pattog.
Melege, s dala, ma már
csak fakó emlék.

Szilánkosra tört
lélekcserepeken jár
az emlék veled.

orgonacsokor
régi emléket ébreszt:
Anyámnak viszem

Egyszer emlék lesz
hajnali tearózsa
édes illata.

Padlás sarkában
régi emlék kuporog,
vastag por lepi.

Régi romok közt
ősök emléke lebeg
felejthetetlen.

Régmúlt emlékek
karcolnak fodrokat, új
tettek vizébe.

Már nem emlékszem,
mire vágyott a kislány,
ki meghalt bennem.

Valami zörög
a padláson. Egy emlék.
S így élek: vakon.

kopott házfalak
borostyán alá rejtik
emlékeiket