Haiku versek az emlékekről

Kínzó sóhajtás.
Lelkem terhe bús emlék.
Másnak is fájhat.

fázós éjszaka -
magamra húzom színes
emlékeimet

Kettőnk között csak
a némaság szivárog,
emlékké kövül.

A szélvédőmön
szétkenődött emlékek
takarják jövőm.

arra emlékszem
esőcseppeket csókolt
viharban a szánk

már nem hiányzol
mégis belebotlom az
emlékeidbe

Sétautunkon
emlékeinkről mesél
tavalyi levél

Tudod a szívvel
az a baj, hogy nem felejt.
Mindent feljegyez.

Egy korty emlékkel
homlokom ráncba húzod,
szívemet görcsbe.

senki sem látja,
ahogy bús emlékedbe
belekap a szél

Belém borzong a
tér s kirázza a hideg.
Szél hozta emlék.

lágy érintésed -
szőke tincseimbe font
sziromkoszorú

Karácsony este
képekről mosolyognak
az emlékeink.

számról egy piciny
mosolyt becsempésztem az
emlékeidbe

érezlek még, ha
közelebb húzom kicsit
égkék perceink

Múló pillanat,
mely, örökre bennem él,
S nem fakaszt könnyre.

végigsimítom
forró tenyeremmel a
jéghideg csendet

szürke arcképen
bújócskázik szemszíned
- emlékfesthetem

Rozsdás kulcs nyitja,
filléres emlékeid
kincsesládáját.

szívemnek kedves
milliő mit adtál rég
valahogy szép volt

Itt hagytad örök
mosolyodat, simogat
hangod melege...

álmaimban még
föléd hajló ág vagyok
s benned tűz lobog

Emlékeivel
darabokra hull a múlt -
lélekcserepek.

Egy tárgy értéket
a hozzá kapcsolódó
emlékek adják.

poros falumnak
címeres nagy marha volt
legjobb bikája

szemed száz formát
csodál s a szívedben lesz
egy-egy lenyomat

Őszülő hajjal
együtt a kéknefelejcs
kékje is fakul.

hűvös estéken
bársonyos emlékekkel
takarózok be

Fáradt nyári nap
egy gondolat a múltról,
még pont belefér...

Emlékeidtől
nem foszthat meg senki más
- csak egy agysebész...

rég rám terített
szavaidba még ma is
beburkolózok

betonba süppedt
kézlenyomatot őriz
a járdaszegély

Tűnt élménymorzsák
hízott emlékeivel
lelkem táplálom.

Az elfelejtett
emlékek mesék lesznek.
Így élnek tovább.

emlékeimben
van egy végtelen fonat
hajtincseidből

belém botlottál
nekem fájt - te megúsztad
karcolás nélkül