Haiku versek a napfényről

kis könnypatakok
csorognak le arcomon -
kint szikrázó nap

A szeretet úgy
árad mint a napsugár.
Csöndben és mindig.

meglátszik a nyár
mezítláb szaladgáló
gyerekek bőrén

Hajnali harmat
csillog halvány napfényben -
zsenge fűszálak

pihenni vágyón
hajnali rózsafényben
a lég sem mozdul

Kovászolódnak
élénk, friss zöld uborkák -
napfényben úsznak.

napfényszálakkal
ráérő nap stoppolja
a múló időt

kora délután
fénnyel lakkot jól szemem
lelkemnek desszert

Háztetőn csücsül
a nap: ébredezik már
- fénye simogat.

tündöklő naptól
illatozó nyári rét
színarany szoba

Napfény átkarol,
madárdal vidáman szól.
Tavaszi zsongás.

Félig lehúzott
redőny alól bújt hozzám
a reggeli kék.

kisütött végre
felhőn küzdve át magát
egy reménysugár

reggeli napfény
felhőszakadást foltoz
tavasz szabója

nézd, körberajzol
a fény - árnyékom félve
a tiedhez ér

Napsugár fényét
teámba invitálom-
édes méz pereg.

Havasi gyopár
szirmán megbicsaklik az
éltető napfény...

egymáshoz nőt fák
fényben fürdetik arcuk
ódon templomok

Sárga napfényben
saját árnyékába hullt
fügefalevél.

Bújócskát játszik
levelek közt napsugár.
Fényét keresem.

ködkabátba bújt
a hajnal - elpárolgott
pár napsugárral

Napfény zuhogva,
Csipke finom levegőt,
Frissítve ölel.

Napfényfüzérben,
sárga dáliák nyílnak
az ablak előtt.

kicsiny tó tükrén
alázatos Napisten
vízre térdepel

fény rajzol utat
a félhomályban - megyek
napsugár nyomán

most napfényt gyűjtök
s vele sok-sok virágot
a hideg télnek

Tűző napsugár
vetett szemet forrón ránk.
Vízpartért kiált.

Nyári napsütés
beköltözik lelkünkbe.
Ott is melegít.

Napsugár hidat
emel esőcseppekből
Menny és Föld között.

Aranyló hajnal,
a meszelt ház faláról
csorog a napfény.

napfény hímezte
zöld palástban tündöklőn
jött Május herceg

elhullott tetem
fehérlik mohaágyon
sápadt nap gyötri

napfényes tavasz
rám ragyogtatja összes
örömét báját

Felhők mögül mint
egy Isteni szikra, a
Nap előbújik.

Nyírfa árnyéka
fényes-szeles délután
portát sepreget.

Fénybe felemelt
Sötét sóhajok nyoma.
Tisztuló égbolt.