Haiku versek a napfényről

Napsugár hidat
emel esőcseppekből
Menny és Föld között.

Aranyló hajnal,
a meszelt ház faláról
csorog a napfény.

napfény hímezte
zöld palástban tündöklőn
jött Május herceg

elhullott tetem
fehérlik mohaágyon
sápadt nap gyötri

napfényes tavasz
rám ragyogtatja összes
örömét báját

Felhők mögül mint
egy Isteni szikra, a
Nap előbújik.

Nyírfa árnyéka
fényes-szeles délután
portát sepreget.

Fénybe felemelt
Sötét sóhajok nyoma.
Tisztuló égbolt.

kalandos Napfény
a színeire bomlott -
szivárvány útján

Fellegek tánca,
közébük napfény karolt.
Égi rianás.

Fényterápia
ingyen: ha arcod a Nap
felé fordítod!

Madárdalt visz a
szél, Tavasz üzenetét,
Napfény mosolyát.

két helyen süt a
nap egyik bennem, másik
a messzi égen

ezerszín határ
magára húzza halvány
napsugár selymét

Amíg tudom, hogy
sütni fog a nap - addig
kertet ültetek.

opálkék égre
arany ecsettel a Nap
fest színorgiát

Kósza fénysugár
koszorút font arcomra.
Napom fénypontja!

Reménysugarak
Fényével öleli a
Nap a Világot.

Siető napfény,
rövidít ösvényén. És
itt maradok, én.

kitárt ablakon
át behívok sok csodát
arany napsugárt

A reggeli nap
bárgyún egyensúlyoz az
idő pillérén.

Szél viszi szárnyán
Gondolataim s lelkem
Napfény öleli.

itt bent ragyogó
nap - odakint tükrösre
fagyott patanyom

elolvadásig
vágyakozom utánad -
szólt a hóember

versemet hóba
írtam - kisütött a nap
semmivé foszlott

találkozásunk
ragyogás lélekben s az
égen - földön sár

Láncreakció,
a napbarnított arcok
mind kifakulnak.

Ködpaplan alatt
Világ mereng, és hisz a
Fény erejében.

Esőcseppen a
Nap átnéz s fényét szórja,
Világra hinti.

Megint a függöny
ráncai közé szorult
napfényt bámulom.

Téli napsugár
Csillog, mint gyémánt, mikor
Hópaplanon jár.

ha kevés a fény
nem kell lámpást gyújtanod
nyiss egy ablakot

reménysugarunk
a legnagyobb sötétben
is felbukkanhat

árván vacogok
de ontja fényét a nap -
lelkem melegedj

Felhőpaplanból
Kibújó Nap aranyló
Fényét szórja szét.

ahogy napsugár
éri arcomat, lelkem
is töltekezik