Haiku versek a napfényről

Lombokon átszórt,
víztükrön szétpattanó
sugárszilánkok.

Lelkemben is, mint
a felhőn, áttör, s csillan
a tavasz fénye.

virágos kertet
napsugár fénypecsétje
megbélyegezte

hajlott fűszálon
hintázik a napsugár
víg hancúrozás

Sarkon fordult fény
falra tüllmintát fest majd
esttel elszelel.

tavaszi napfény
simogat folyóparton
hagyott csónakot

Szél sóhajtozik
a diófa ágain:
napfény mellé ül.

Rügyet simogat
fátyolfelhőn átsütő
langyos napsugár.

Napsugarat köt
csokorba zöld legelőn
a hajnali szél.

tavaszi napfény
virágból fon koszorút
fáradt lelkemre

Pazarló napfény
tart semmiből semmibe.
Üde varázslat.

Kerítésnek dől
a megfáradt napsugár.
Harmat még fénye.

Napfény fürdőzik
nárcisz szirmára hullott
harmatcseppekben.

áldásként hullik
a napsugár a földre
mosolyog a kert

Erőtlen napfény
simogatja kedvesen
a fagyos mezőt...

Arany sugárral
sárgára festi a nap
a sombokrokat.

Csízek dalolva
csőrükkel kapkodják a
napsugarakat.

esőcseppeken
át csillog a napsugár
éled a tavasz

tél ráncai közt
reszkető napfény fürkész
sápadt lelkeket

ködös hajnalon
sötétség komor arcát
fény cirógatja

ködnek sóhaján
napsugár keres utat
labirintusban

elfüggönyözött
hófelhőkbe fényszálat
szövöget a Nap

Vad felhők között
lecsorgó pászmafények.
Elringat a szél.

Ablakomba ült
ma játékos napsugár:
bekopogtatott.

Mosolyát küldte
ma reggel a napsugár:
megölelgetett.

hajnali fények
óvatosan keresik
ködben az utat

A lombok között
átszűrődő napfényben
színes a világ.

felhőtlen kékség
horizontpartján a fény
lelke a nyárnak

Árva padra ült
a reggeli napsugár:
megsimogattam.

Rám terítette
aranyló leplét a Nap.
Fényben lépkedtem.

dús lombkorona
mint egy óriás szűrő
napfényt szelídít

Avar illatú
napfény süt át a tölgyfák
ágai között.

belülről fénylett
mint vékony jégre tévedt
napsugár dala

Reggeli csendben
sápadt napfény bizsereg
ablakpárkányon.

Fénysugár játszik
a barakk fái között.
Nem tanult félni.

ködnek ütközött
a hajnali napsugár
elveszett fénye