Haiku versek a napfényről

Hajnali napfény
óvatosan lépeget
mohás köveken.

felhő csipkéjén
kapaszkodik a napfény
oszlatni próbál

öreg tó tükre
fürdeti a nap fényét
nyári szárazság

Ablakomba ült
a májusi napsugár:
megsimogatott.

napfénynek csókja
virágszirmot kényeztet
selymes érintés

Diófa ágán
Napsugarakból készít
Fészket a tavasz.

szilvafavirág
szépséges szirmai közt
napfény szöszmötöl

Fésűs fonalát
szőtte kárpitba a nap
aranysugárból.

Hamvas szirmok közt
Sárga pitypangbojtokon
Napfény hempereg.

napfény hintázik
az orgonabokrokon
szellő legyezi

lassan kiderül
sötét fellegek felett
napfény lépeget

Hajfürtödön fut
egy napsugár - megcsúszik
és arcodra ül.

Dallammá válik
napsugár lépte nyomán
a szél zúgása.

Lombokon átszórt,
víztükrön szétpattanó
sugárszilánkok.

Lelkemben is, mint
a felhőn, áttör, s csillan
a tavasz fénye.

virágos kertet
napsugár fénypecsétje
megbélyegezte

hajlott fűszálon
hintázik a napsugár
víg hancúrozás

Sarkon fordult fény
falra tüllmintát fest majd
esttel elszelel.

tavaszi napfény
simogat folyóparton
hagyott csónakot

Szél sóhajtozik
a diófa ágain:
napfény mellé ül.

Rügyet simogat
fátyolfelhőn átsütő
langyos napsugár.

Napsugarat köt
csokorba zöld legelőn
a hajnali szél.

tavaszi napfény
virágból fon koszorút
fáradt lelkemre

Pazarló napfény
tart semmiből semmibe.
Üde varázslat.

Kerítésnek dől
a megfáradt napsugár.
Harmat még fénye.

Napfény fürdőzik
nárcisz szirmára hullott
harmatcseppekben.

áldásként hullik
a napsugár a földre
mosolyog a kert

Erőtlen napfény
simogatja kedvesen
a fagyos mezőt...

Arany sugárral
sárgára festi a nap
a sombokrokat.

Csízek dalolva
csőrükkel kapkodják a
napsugarakat.

esőcseppeken
át csillog a napsugár
éled a tavasz

tél ráncai közt
reszkető napfény fürkész
sápadt lelkeket

ködös hajnalon
sötétség komor arcát
fény cirógatja

ködnek sóhaján
napsugár keres utat
labirintusban

elfüggönyözött
hófelhőkbe fényszálat
szövöget a Nap

Vad felhők között
lecsorgó pászmafények.
Elringat a szél.